S aki él az emlékezik, s akire emlékezünk, az örökké él!
Novemberben a Gyulafehérvári Caritas otthon gondozói és családsegítő szolgálatának munkatársai a hagyományhoz híven szentmisét ajánlottak fel az elhunyt gondozottaikért
Erre a hagyományos eseményre az alcsíki régió két településén került sor, Csíkszentsimonban és Csíkszeredában. E közösségi esemény során a Gyulafehérvári Caritas munkatársai és a közösség tagjai összetartozásuk kifejezéseként elhunyt szeretteik felidézése által nyilvánították ki tiszteletüket.
Novemberben legfőképpen elhunyt szeretteinkre gondolunk. A természet akaratlanul is a halált juttatja eszünkbe. A keresztény világban november elseje Mindenszentek ünnepe, november másodika pedig halottak napja. Általános szokás, hogy Mindenszentek napján virággal díszítik a sírokat, amelyeken gyertyát gyújtanak a halottak lelki üdvéért. A Gyulafehérvári Caritas munkatársai e napon nem tudnak eljutni minden örök álomba merült gondozottja sírjához, ezért a szentmisék keretében emlékeztek mindazokra, akiknek hosszú időn keresztül igyekeztek könnyebbé tenni munkájukkal mindennapjaikat.
A szentmise által nemcsak Isten előtt emlékezhettek az elhunytakra, hanem lelkileg nagy vigasztalást jelentett a hátramaradottaknak, hogy tehetnek valamit „elköltözött” szeretteikért: imával, vezekléssel, egy gyertya meggyújtásával. A megemlékezésen mindenki kezében meggyújtott gyertya, a lelkekben pedig a meghatottság és a tisztelet lángja égett.
Őszinte hála és köszönet Tamás József segédpüspöknek, a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Teológia Líceum lelki igazgatójának, Simó Gáspárnak, valamint Varga Jánosnak, hogy meghitt perceket nyújtott a Gyulafehérvári Caritas munkatársainak és a helyi közösség tagjainak, és hogy megerősítette bennünket: „halottaink emléke mindig él bennünk”. (Égei Emőke)