Semmi pánik – vannak még igazi családok!

„Fergeteges” családi napokat szerveztünk a hétvégén Máréfalván és Zeteváralján. Összesen 90 családot sikerült mozgósítani és igazi családi élménybe részesíteni mind a 270 személyt.

Máréfalván pénteken délután kezdődött a program a kultúrotthonba mindhárom generáció képviseltette magát, a féléves gyerektől a 88 éves  dédnagymamáig mindenki eljött.

Zeteváralján  többnyire gyerekek és szüleik jöttek, nagyon meghitt hangulatot teremtve. Sándor István a vidám, de tanulságos köszöntőjében  a hit, bizalom, remény és a szeretet erejéről beszélt, ami át kell ölelje a családokat, majd néhány tréfás történetet is elmesélt a családok „való világáról”.

A megnyitók után a felnőtteket Lőrincz Réka – szociálpedagógus rabolta el a gyerekektől, hogy külön –külön vegyenek részt a Szeretet 5 nyelve című előadáson. Az egész pici gyerekekről se felejtkeztek meg a szervezők, ők az anyukák árnyékában felügyelettel legózhattak, miközben bekapcsolódtak a beszélgetésekbe. A foglalkozás végén, mindenki egy tesztet töltött ki, hogy megismerje, hogy neki melyik a fő szeretetnyelve, de sokan meglesték a párjukét is.

Eközben a gyerekek is a szeretet tankról beszélgettek és annak titkáról , hogy hogyan lehet embertársainknak azt feltölteni a szebb jövő reményében, majd minden testvérpár elkészítette a Harmonikus családom című 3 dimenziós makettet Török Emőke- szociális munkás vezetésével.  A szülők visszatérve megcsodálhatták a gyerekeik alkotásait, amiken jó nagyokat nevettek, mikor felismerték magukat.

A délután második fele a tanultak elmélyítéséről szólt, miközben a családok csapatokba tagolódva versenyeztek egymással. Elismerő szavakat és mondatokat kellet kirakjanak és ragasszanak, majd ezeket emlékezetből összeírják.  Ezután a dicshimnuszok következtek elrettentő példaként, mikor is 1 percig kellett a családtagokat dicsérni. Az apró szívességek játéknál a csoporttagok egymást kellett etessék hústűk segítségével. Előkerültek a családi papucsok is, hisz hogyan lehetne a minőségi időt jobban megismerni, mint hogy a család összes tagja két deszka papucson egyszerre haladva, egymásra hangolódva lépeget. Nagy volt a vidámság, mikor több család is a földre esett. Fadarabokat csomagolt mindenki újságpapírba szalaggal átkötve, hisz megtanulták, hogy nem az ajándék értéke határozza meg az ajándékozást. A legnagyobb izgalom a testi érintés szeretet nyelvnél lett, hisz a családok bekötött szemmel kellett a tömegbe megkeressék családtagjaikat, volt sok nevetés, sikoltozás.

A férfiak beígért horgászversenye is nagy sikernek örvendett, ahol seprűnyelekre szerelt horgokkal meglepetéseket cserkésztek be a családtagjaiknak.

Minden megmérettetés után a csapattagok megkapták a kis aranyrögeiket, amit az esti órákban levásárolhattak az árverezésen.  Nagy volt a zsibongás, a sok csecse-becse elkelt, mindenki licitált a vállfákra, játékokra, édességekre, de még a wc papír is elkelt elég jó áronJ

Sok sok értékes nyeremény talált gazdára: voltak akik családi szinházbelépőt, mások családi süteményezést, pizzázást vagy tortát nyertek.

A gyerekek által készített családfák közül nagyon nehéz volt kiválasztani a nyerteseket, hisz gyönyörű és terjedelmes alkotások születtek, egyesek 4-5 generációra visszamenőleg is felvázolták családjaikat.

Egy közös vacsorával zárultak a családnapok, ahol már mindenki kifáradva ugyan de tele szeretettel fogyasztotta a szorgos helyi asszonyok által készített pityókatokányt káposztával. Köszönet a Hargita Megyei Tanácsnak, a Zetelaki és Máréfalvi Önkormányzatoknak, a Tomcsa Sándor Színháznak, az Oriente pizzériának, a Boróka curászlabornak, az Alexandra és Harmónia cukrászdának és az Önkénteseknek, hisz nélkülük nem sikerült volna ilyen minőségi programot kínálni, nyilatkozta Sándor István – programfelelős.