Süt a nap, nehogy szomorú légy…

Kőrispatakon július 3 – 7. között zajlott a Kincskeresők III. Tábora a  Maros megyei Családsegítő Szolgálat szervezésében.

Mesés környezetben zajló és mese-elemekre épülő táborban 28 gyermek vett részt. A tábor himnuszául választott Emberek-sláger már induláskor jól jött, ugyanis nem is volt olyan könnyű mindenkit meggyőzni, hogy érdemes elválni anyukától arra a néhány napra. A csalogatásba besegítettek a tavalyi táborozók is, akik vidáman ecsetelték, mi mindenre érdemes majd odafigyelni: a szálláshelytől az ebédlőig, a konyhától az udvarig, az üzlettől a múzeumig, a lengő hídtól a rekordméretű szalmakalapig. Aztán végre megérkezett a már jól ismert piros-fehér csíkos busz ismerős és új arcokkal: a marosszentgyörgyiekkel, a búzásbesenyőiekkel, a marosugraiakkal, somosdiakkal és havadiakkal, teremiújfalusiakkal és gyulakutiakkal, és felültek rá a szakadátiak, szentdemeteriek és az erdőszentgyörgyiek is, majd menet közben csatlakoztak hozzánk a bözödiek.

Az első közös ebédnél lehet, hogy nem tűnt még mindenki ismerősnek, egészen a kedd délutáni jégtörő játékokig, amikor például kiderült, hogy valaki hiába csak nyolc éves, nem neki van a legkisebb kisujja. Időt szakítottunk néhány alapvető szabály közös megfogalmazására is, majd kis szabadidő után máris következett a vacsora és az esti áhítat.

A reggeli ébresztésért és a reggeli tornáért Réka és Lackó felelt a tábor minden napján, a reggeli áhítatokat követő reggeli előkészítésébe, tálalásába és az utólagos mosogatásba viszont a konyhaszolgálatra beosztott gyerekek is besegítettek Noémi és Andreas irányításával. Szerdán az első szobavizit után máris megalkottuk a tábori zászlónkat, majd sorban következtek az érdekesebbnél érdekesebb vetélkedők, versenyek, csapatépítő feladatok (Mókusok, ki a házból!; Jégkocka-hordás; vízzel töltött lufik passzolgatása; kő – papír – olló; evolúció; kötéladogatás stb.), Mindez megelőzte az éjszakába nyúló esti Szuper titkos bevetést.

Csütörtökre virradólag Noémi és Attila vigyázott a kis kincskeresők álmaira, és ébreszteni már nem is igazán kellett őket, a fiúknál például majdnem elfogyott a felmosórongy, annyira lázasan készültek a szobavizitre, hogy még a piskótaköveket is felmosták az ellenőrzésbe jövő Henire, Rékára és Noémire várva. Nagy volt a tét, újabb betűket lehetett szerezni vagy visszaszerezni ezzel a szombatig tartó vásárra.

Versenyezni a múzeumban is lehetett a táblacsatában, miután a házigazda ismertette az intézmény történetét, működését, kőgyűjteményét és a szalmafonás művészetét. A pokoli hőségben szinte kötelező volt ismét egy-egy fagyit elnyalni a sok információ után, majd máris folytathattuk egy bábjátékkal Andreas főszereplésével. Majd jöttek az újabb és újabb vizes játékok a bóják közt szlalomozva, a máltai buszon keresve az állandóan változó helyünket, majd a furcsa csirkét, a törött lábú békát, a cirkuszi bohócot, a szörnyet, a döglött legyet, majd a rendet a Káoszban. A rend aztán végérvényesen a karaoké során állt helyre, amikor ismét szárnyaik alá vették a gyerekeket a miskolci vendégek is, akikkel a táborhelyen osztoztunk.

Pénteken megnyitotta kapuit a Mesébe zárt mesebazár is, a mesebeli varázsszőnyeggel, a hamuba sült pogácsával és a hatalmas szivárvánnyal együtt. A kis csapatokra oszlott társaság bölcsességben és bátorságban, türelemben, kitartásban, valamint jókedvben is gyarapodhatott a mesebeli kihívások teljesítése közben, amennyiben kellő mértékben együttműködtek egymással. Jutalomként mindannyian ihattak a boldogság forrásából, és benevezhettek a vizeslufis vetélkedőre is.

Az esti X – faktor színpadán felléptek modern táncosok, megszólalt zongorán az Örömóda, meséltek vicceket és találós kérdéseket, énekeltek, szavaltak és tapsoltak a gyerekek. A leglelkesebben mégis a miskolci sarok mutatta ki a tetszését a produkciók láttán, míg a tábortűznél a házigazda gitárja játszotta a főszerepet.

A szombati kiértékelés szerint majdnem minden tábori elem maximális jegyet kapott, leggyakrabban a kilences és a tízes karikázódott be. Azt is be kell azonban vallani, hogy egyesek a szófogadó széktől vagy a szobavizittől szívesen eltekintenének a jövőre nézve. A táborba pedig mindenki visszatérne jövőre is, sőt, maradtak volna is akár még egy hetet, vagy legalább néhány napot, de olyan kislány is akadt, aki azt javasolja a szervezőknek, hogy következő alkalommal a tengerparton találkozzunk, ott ugyanis könnyebben elviselhető a kánikula.

Reméljük, szponzoraink, támogatóink – a hollandiai Stichting Roemense Kinderhulp Alapítvány, Szováta, Erdőszentgyörgy, Gyulakuta, Havad, Balavásár, Marosszentgyörgy, Dózsa György és Búzásbesenyő önkormányzatai, a Petry Hentesüzlet, a Timko pékség, valamint magánszemélyek is – hallották a kérést. (Szabó Attila)