Szabadulás az alkohol rabságából
Harmadik alkalommal szervezett lelkigyakorlatot szenvedélybetegeknek és hozzátartozóiknak a Caritas KI-ÚT konzultációs programja közösen a magyarországi Katolikus Alkoholistamentő Szolgálattal.
A KASZ lelkésze, Fazekas György vezetésével november 1-4. között Csíksomlyón a Szent István Gyermekvédelmi Központban tartották a szabadító lelkigyakorlatot 35 személy részvételével, akik Erdély 11 településéről érkeztek.
Fazekas György atya a XVI. Benedek pápa által meghirdetett hit évéről és a Szentháromságban való hitről beszélt. A szerető Atya, aki megteremtett, egy boldog és teljes életet álmodott meg rólunk. Ő úgy szeret minket, ahogy vagyunk. Életünk folyamán sokszor eltévelyedünk, irányt tévesztünk, amikor bűnt követünk el. Jézus azért jött, hogy elmondja, hogy szeretve vagyunk, hogy sorsközösséget vállaljon, hogy barátunk legyen. A barát az, aki ismer téged és mégis szeret. Jézus meghalt a mi bűneinkért, és feltámadt. Az alkoholbeteg is meg, kell haljon a régi életének, el kell hagyja az ivást, hogy feltámadhasson a józan életre. Ahhoz, hogy az italt elhagyhassa, szükség van, hogy elsirassa, elgyászolja. Nehéz felfogni, hogy „én alkoholbeteg vagyok” idő kell, mélypontra kell jutni.
A megbocsájtás fontossága nagy szerepet játszik a gyógyulás útján. A megbocsájtás az a változási folyamat melyben az egyén legyőzi a megbántottságából eredő jogos haragját, bosszúságát, elengedi és jóindulattal, empátiával fordul a megbántottja fele. Három személy fele kell megbocsájtani: Istennek, önmagamnak és embertársaimnak. A józanság útja addig nem tud eljönni, amíg nem bocsájtok meg. Akire haragszom, az megkötöz és fogva tart, és nem vagyok szabad, sem én, sem akire haragszom.
Szombat délután a Kis Somlyó aljában elvégeztük a keresztutat, amelyet Fazekas György atya írt, az alkoholista szenvedéseiről, amelyben benne volt a 15. Stáció, a feltámadás is, azaz az új józan élet lehetősége. Az ígéret földjére minden függő betegnek lehetősége van belépni, ha Isten mellett dönt, átadja az életét és elhiszi, hogy van szabadulás.
A vasárnapi záró szentmisét Tamás József segédpüspök jelenléte tette felemelővé. Szentbeszédében kiemelte, hogy nálunk is nagy szükség van erre a szolgálatra, ami még gyerekcipőben jár. Megköszönte a KASZ munkatársainak áldozatos munkáját, és Isten áldását kérte továbbra is rájuk.
A lelkigyakorlat az elmélkedések, szentmise, csoportbeszélgetés mellett egyéni beszélgetésekre is lehetőséget adott. A három nap alatt látni lehetett a feltöltődött emberek arcán a hálát és szeretetet, amelyet egymástól és a Jóisten kegyelméből kaptak.
Reméljük, hogy a lelkigyakorlat segített a résztvevőknek elindulni a józanság útján, megerősödtek abban, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal. A csoportbeszélgetések segítettek egymást megismerni, és ez egy olyan hely volt ahol őszintén megnyílhattak és megoszthatták érzéseiket, életüket úgy a szenvedélybetegek, mint hozzátartozóik.
Köszönjük a KASZ munkatársainak az áldozatos munkájukat, amit már harmadik éve végeznek Erdélyben, hogy segítenek az alkoholfüggőség gyógyulásából a helyi embereknek is. Köszönjük a Szent Ferenc Alapítványnak is, hogy támogatta a lelkigyakorlatot, helyet, szállást és ellátást biztosítva a csíksomlyói kollégiumban.
Rétyi Julianna