Szalmaszálak a jászolban (4.)

December, év vége, a várakozás majd a visszatekintés hónapja. Különösen izgalmas számomra, hiszen pont egy évre tekintek vissza, egy éve dolgozom a Caritasnál. Ha becsukom a szemem és az elmúlt évre gondolok, egy nagyon színes filmet látok, tele arcokkal, kacagással, izgalmakkal és kihívásokkal teli feladatokkal. A legszínesebb ebben a filmben az udvarhelyi városnapokon szervezett Caritas Város-programunk, hiszen egy olyan esemény volt, amikor a régió összes munkatársa összefogott, hogy együtt alkossunk. Pszichológusok gyurmáztak, pénzügyesek popcornt készítettek, gyógypedagógusok gyöngyöt fűztek és még sorolhatnám a színes kavalkádot, ami elém tárult aznap. A park tele volt gyerekzsivajjal, mind nekünk köszönhetően. 

Kívánom magunknak, hogy jövőben is alkossunk sokat együtt, legyünk egy nagy csapat, akik együtt dolgoznak a szép jövőért.

Mihály Tünde irodavezető, Udvarhelyszék

Van egy néni, tíz éve agyvérzést kapott, a beszédközpontot érintette. Próbálja kifejezni magát, de szavakat nem tud kimondani. A férje tíz esztendeje alázattal, türelemmel gondozza. A nehézségek ellenére is ekkora szeretettel van a felesége iránt. 

Megélik a hitüket. 

Tíz éve járok hozzuk, úgy érzem, már unokájuknak tekintenek. Mindig mosolyogva várnak, és az nekem olyan jó, ha valahol szeretnek. Akárhányszor hozzájuk megyek, elgondolkodom: vajon én tudnék-e ilyen helyzetben ennyire türelmes lenni? Tudnám-e ennyire Isten kezébe helyezni az életemet. Tudom, időnként ők is elfáradnak, de olyan jó részese lenni annak, ahogy újra erőt nyernek.

Pál Beáta otthoni beteggondozó, Gyergyószék

Visszatekintve az elmúlóban lévő esztendőre nagyon sok mindenért hálás vagyok. A legnagyobb hála magánéletemhez kötődik, családunk egy új élettel gyarapodott, májusban megszületett második gyermekünk. Azt hiszem, ennél nagyobb élmény nem nagyon van egy ember életében. 

Hálás vagyok a munkámért, hogy olyan helyen dolgozhatok, ahol kibontakozhatok, ahol nem korlátoznak, hanem szabad vagyok, embertársaimon segíthetek akár jó szóval, odafigyeléssel, hallgatással és meghallgatással vagy tenni akarással. Olyan világban élünk, ahol nagyon sok a rászoruló ember. Nem kell Afrikába utazzunk, hogy missziós küldetést végezzünk a szegények között – habár ez is nemes feladat – a saját környezetünkben is sokat tudunk tenni azért, hogy munkánk által emberibb, méltóságteljesebb élete legyen néhány embernek. Hátrányos helyzetű közösségekben dolgozom, és már eredménynek gondolom azt is, ha úgy beszélgethek embertársaimmal, hogy ők közben ne szidják a hivatalt, a szociális osztályt és a rendszert, hanem felismerjék felelősségüket, hogy ők is sokat tehetnek életükért, családjukért, jövőjükért. A szociális és közösségi munka legfontosabb irányelvei számomra: segíts embertársaidon, nézz mélyen a másik szemébe, lásd meg az értéket benne és adj reményt neki, légy az embere! Áldott, békés karácsonyt kívánok minden munkatársamnak!

Péter Szabolcs közösségfejlesztő, Háromszék

Új munkapontok, új emberek, új kihívások – így indult az idei munkám. A változások, legyenek bár pozitívak vagy negatívak, mindig megráznak, sokszor lépek egyet hátra, ha új kihívások vannak az életemben, munkámban. A kollégákkal meglátogattuk az egyik közelben működő gyermekközpontunkat. Személyes indíttatásom, hogy humánerőforrás-menedzserként megérezzem, megtapasztaljam azt, milyen körülmények között dolgoznak a kollégáim. Felemelő volt velük lenni, s bár a nehézségek, amiket a hiányos infrastruktúra adott, keserű szájízt hagytak bennem is, úgy éreztem, ezen a helyen még közelebb jött hozzám az Isten, a helyet átkaroló csodálatos tájon keresztül, a munkatársaim tenni akarásában, kitartásában s a gyermekek szemében csillogó reményben. Azóta minden nap egy pluszt ad a munkámnak, mikor eszembe jutnak a gyermekek, a munkatársak, a közösség. Hálás vagyok értük!

Simon Orsolya pszichológus, humánerőforrás-menedzser, Marosszék

Így, közeledvén a karácsonyhoz, és ebben az adventi időben kicsit rendet rakva a lelkemben és elmémben, visszatekintek a mögöttem álló évre. Hálát kell adjak, hogy ez az év is ilyen sok élménnyel, sikerrel és néha kudarccal gazdagított. Van sok számos emlékem, ami, ha eszembe jut, mindig mosolyt csal az arcomra. Örülök, hogy sok idős embernek segíthettem, fizikailag és lelkileg is. Az a végtelen sok köszönet, hála, mosoly, olykor érintés elárulta, hogy nagy dolgokat vittem, vittünk végbe, mert a lelki béke sokszor többet jelent akármilyen fizikai munkánál. Én mindig arra törekszem, hogy ne csak a rám bízott feladatot végezzem el, hanem adjak egy kicsi pluszt a betegnek, adjak „magamból” egy picit. Hallgassam meg a beteget, és nevessek, ha egy régi emléket mesél, érezzek együtt, ha szomorú, adjak tanácsot, ha tanácstalan és derítsem jobb kedvre, ha szomorú. Úgy gondolom, hogy az elmúlt esztendőben megtettem mindent, hogy ennek a célomnak eleget tegyek. Köszönöm a betegeknek, akiket ápoltam, hogy mindig mosollyal várnak és a barátjuknak is tekintenek, nemcsak a gondozójuknak.

Sipos Szende otthoni beteggondozó, Csíkszék

Kapcsolódó:
Szalmaszálak a jászolban (1.) >>>
Szalmaszálak a jászolban (2.) >>>
Szalmaszálak a jászolban (3.) >>>
Szalmaszálak a jászolban (4.) >>>
Szalmaszálak a jászolban (5.) >>>