Szemvidító fű, szívderítő szaporahagyma
Isten úgy teremtette meg a földet, hogy teremjenek rajta gyógyulást hozó növények. Van, aki abban hisz, hogy a saját kertjében fellelhető gyógyfüvek éppen az ő gyógyulását szolgálják. Mintha a kertje megérezné, mire lesz szüksége abban az esztendőben. A Szent Erzsébet Idősek Otthonának udvarán is számos ilyen orvosság terem, a 102 esztendős otthonlakó, Iluska néni számon is tartja, hol van palástfű, kakukkfű, azt is tudja, mire jó a gyermeklánc. Ami viszont nem terem, az honosítható. És nincs életkorhoz kötve, hogy meddig lehet valaki gyógyszertelepítő. Most, 2022 júniusában Isteni történet tanúi lehetünk.
A történet onnan indult, hogy a „plikkes” tea nem rossz, de íze nem is hasonlít arra, amit hajdan a környékről gyűjtött, szárított és teaként ízlelgetett egy-egy otthonlakó. Ma is tudják, mit mire szedtek, és azt is, hogy áztatni kellett-e, főzni-e vagy csak forrázni és rögtön leszűrni. Ez volt a patika, és ma is orvosság lenne, ha volna.
Az idősotthon foglalkozásain gyakori a visszaemlékezés, a régi ízeket nem engedi felejteni a szűkülő memória sem. Kapott az ötleten az otthon egyik munkatársa, Baricz Éva, és azon gondolkodott a mentálhigiénés csapatával közösen, hogyan lehetne jó sok gyógynövényt gyűjteni. Az időseknek hegyre járni bajos, főleg rendszeresen, mert ugye, a gyógyfüvek nem egy helyen és nem egyszerre teremnek. De van a Caritasnak egy másik részlege, a Vidékfejlesztés, és a tangazdaság udvarán gyógynövénykert is létezik, melyet Köllő Réka nagy becsben tart. Rövid egyeztetésre volt szükség mindössze, hogy nemsokára három autónyi idős ellátogasson a Varga Katalin utcába.
Nem mentek üres kézzel, egy rózsatövet vittek a vidékfejlesztőknek, akik királyi fogadtatásban részesítették. A kiállításnak is beillő gyógynövény-felhozatalt nem csak megcsodálták, hanem közösbe tették a szárítás módozatait, a felhasználás és jótékony hatásukról megőrzött ismereteiket. Aztán volt teázás, érleltsajt-kóstolás, jóízű együttlét. Hazainduláskor pedig kiderült: nem jöttek, így nem is mennek üres kézzel, vagy tízféle szárított gyógyfű tasakban, megannyi gyógynövénypalánta és frissen vágott tárkony utazott velük az idősek otthonába.
Már hazafelé tervezgettek: a tárkonyt megtisztítják, lesz belőle tárkonyecet az ételekhez, bárki tarthat belőle a szobájában is, ha ő szeretne belőle gazdálkodni. Mert van, aki a zsíros kenyérre is szívesen tenne a fűszernövényből, hogy az otthoni ízeket megidézze.
A szárított gyógynövényekkel is terveik voltak: vászonzacskókat varrnak, azokban tárolják a teázóban, hogy bárki vehessen, főzhessen belőlük. Még a 102 éves Iluska néni is vállalt tarizsnyavarrást, a szükséges öltések típusát is fel tudta sorolni. Az átláthatóság kedvéért minden gyógynövényből tesznek majd befőttesüvegbe is, ezeken nagyobb lesz a címke, hogy a füvek hivatalos neve mellé a népi elnevezések sokasága is ráférjen.
A lendületből ennél többre is tellett: az elhozott palántákat az öntözőfelelős gondozza, míg megerősödnek, aztán kiültetik, szaporítják. Tervezik olyan magasított ágyások készítését is az otthon udvarán, amelyek gondozásához az időseknek nem kell lehajolniuk, de a kerekesszékesek is felérik. Hamarosan saját munkájuk gyümölcsében gyönyörködnek, életmagra kapnak a bentlakók, függetlenül attól, hogy milyen szám van a születésnapi tortájukon.
Isten gyógyfüveket adott, és életet, mely addig teljes, míg az embernek tervei vannak. A Szent Erzsébet idősek otthonában lakók szaporahagymát akarnak termeszteni jövőre, hogy majd a zsengéjével ehessék a zsíros kenyeret. Isten adjon jó étvágyat hozzá!
Balázs Katalin