Szentmise az elhunytakért

Az előző évekhez hasonlóan, a Gyulafehérvári Caritas idén is szentmisét szervezett a halottaiért, azokért az elhunytakért, akik a gondozásukban voltak.

“Saját halálunk sose fáj úgy,
mint mások halála.
Ó, könnyű neked,
elbírod nélkülem a sírt, de
bírjam, nélküled, az életet?…
De nehezek vagytok ti, holtak!” (Weöres Sándor)

A holtak valóban “nehezek”. Róluk beszélni, gondolkodni, nélkülük megélni a mindennapokat nehéz. Feledni őket nem tudjuk, emlékeinkben örökké élni fognak.

A szentmmisére november  11.-én d.u. 16 órától került sor a csíkszeredai Szent József kápolnában. A Ft. Tamás József püspök által celebrált szertartáson a résztvevők gyertyát gyújtottak, s a kis lángocska által sikerült a lelkeket összeforrasztani, valahol mélyen a jelenlévők lelke találkozott az elhunyt szeretteik lelkével, emlékével.

A mise után a tanácsteremben egy kis szeretetvenégségre gyűltek össze, ahol kalács és üdítő mellett lehetőség adodott egy kis beszélgetésre.

“…Nem azt akarom mondani, hogy szeretni kell a halált;
az életet kell olyan egyértelműen, számítások és válogatás
nélkül szeretni, hogy ez a szeretet természetesen,
az élet részeként foglalja magába a halál szeretetét is,
a halálét, mely az élet másik oldala” (Rilke)

Solymosi Erika