Szenvedélybetegeknek és hozzátartozóiknak: Bízva bízzál!

Május 4-én és 5-én A csíkszentdomokosi Szent Margit Lelkigyakorlatos házban szerveztünk lelkigyakorlatot, szenvedélybetegeknek és hozzátartozóiknak.

Bekapcsolódtak a támogató csoportjainkba járó szabadult és szabadulni vágyó alkoholfüggők és hozzátartozóik, Gyergyószentmiklósról, Csíkszentdomokosról, Csíkszeredából, de voltak résztvevők Brassóból, Marosvásárhelyről és Székelyudvarhely környékéről is. Meghívottak között volt Sánta Pál Atya Kőhalomról és Simó Ferenc Jezsuita szerzetes Marosvásárhelyről.

Pali atya személyes hangvételű előadása érzékeltette, hogy hogyan lehet az alkohol rabságába esni és onnét kikerülni. A szentmisén elhangzott prédikációjából kiemelném azt a megjegyzését, amely számomra is és a résztvevők számára is sokat jelentett: „Ha recseg a rádiónk, vagy zavaros a tv adás, nem megy az internet, akkor lehet, hogy nem a hálózatban van a probléma, hanem a készülékünkben”.

Feri Atya „Bizalom az embertársamban” című előadásában kihangsúlyozta a kapcsolatainkba vetett bizalom és az önbizalom fontosságát. Ugyanis amikor az ember az alkohol rabságába esik, az ivás folyamán elveszti bizalmát, beszűkülnek a kapcsolatai, eljut a mélypontra, és a társa vállal mindent magára, bekerül a „mókuskerékbe”. Ezen a mélyponton kell az embernek döntenie, hogy az életet vagy a halált választja. A társnak, vagy társfüggőnek is be kell ismernie tehetetlenségét a helyzettel szemben, így tud kérni segítséget. Ezért tartja fontosnak a csoporttalálkozókon való részvételt, melyben a szenvedélybeteg és hozzátartozó sorstársakkal találkozik, és egymást segíteni tudják a felépülésben. Kulcsfontosságú jelentőséggel bír, hogy itt mindenki egyforma. Itt az egyén megkaphatja azt a „szeretet adagot”, amely helyettesíti az alkoholt. A felépülés folyamán pedig visszakapja a bizalmat, még ha lassan is. Meg kell próbálni az életet az új értékrend szerint alakítani, ami arról szólna, hogy meg kell tanulni ital nélkül megoldani a problémát, és így akkor eljuthat az ember oda, hogy kialakul egy belső béke: béke önmagával és a körülötte lévőkkel.

A vasárnap délelőtti előadást Kedves Rita nővér tartotta, amely az Istenbe vetett bizalom, önbizalom/önbecsülés és az embertársakba vetett bizalom összefüggéseiről szólt. Fontos az Istenbe vetett bizalom, az ember kapcsolata Istennel. Egy alkoholista számára a józanság megtanulása azon keresztül is történik, hogy hogyan éli meg az Istennel való kapcsolatát. Helyre kell állítani a rendet, Istent helyezni középpontba és nem önmagát, ki kell alakulnia az összhangnak. Ennek kialakulása kihatással van az egyén kapcsolataira is. Elhangzott az is, hogy az önbizalom kialakulásában mennyire nagy szerepe van az önbecsülésnek, és tudni kell, hogy következetesség és felelősségvállalás nélkül nincs felépülés.

Az előadásokat kiscsoportos megbeszélések követték, ahol a résztvevők személyes gondjaikat, kérdéseiket, tapasztalataikat oszthatták meg. A programon helyet kapott a játékos együttlét, a közös ima, szentmise, egyéni beszélgetések és az esti tartalmas film közös megtekintése is.

A résztvevők visszajelzéseiből tudjuk, hogy nagyon sok mindent tanultak az elhangzottakból, egymástól, és megerősítést kaptak abban, hogy továbbra is a helyes és józan úton haladjanak.

(György Annamária)

Néhány visszajelzés, melyet a program lezárásakor kaptunk:
„ Erősített az Istenbe való bizalmamban, ami által az önbizalmam és önértékelésem is erősödik.”
„ Még több bizalmat, Istenre való ráhagyatkozást kell gyakorolnom. Magam hangulati elhatárolása a társamtól, környezetemtől.”
„ Meglepett az, hogy milyen könnyen meg tudtam nyílni és tudtam beszélni magamról és a múltamról.”
„ Nagyon gazdag információt/tudást viszek magammal. Elhatároztam, hogy következő alkalommal érzelmeimet jobban szavakba tudjam önteni”
„ A függők szájából hallani ismét a betegség erejéről. Meglepett újra, hogy milyen csodálatos változást idéz elő a legkülönbözőbb emberekben a csoport támogató ereje. Elhatározás: Több teret és megértést biztosítok a páromnak. A család zártságát enyhíteni, hogy az adottságainkat, képességeinket mások javára is használni tudjuk.”