Szenvedélybetegeknek és hozzátartozóiknak

2013. szeptember 21-22-én „Családi szerepek és határok” címmel a Caritas Ki-Út Konzultációs programjának munkatársai szenvedélybetegeknek és hozzátartozóknak szerveztek találkozót.

A mintegy 20 résztvevő régi barátként üdvözölte egymást és a Caritas munkatársait. A rövid bemutatkozó és témaindító után kiscsoportos megbeszélésékre került sor, ahol mindenki elmondhatta, hogy milyen gondok, örömök érték a legutóbbi találkozó óta, milyen tervei vannak, hol tart most a józanság útján.

Fantasztikus látni, ahogy függőségben szenvedők és hozzátartozók segítik egymást, nyitottak egymásra, érdeklődve hallgatják mások történeteit. A szeretet kézzel fogható érzéssé válik. Természetesen nem maradhatott el a közös szentmise és imádság sem, hiszen a résztvevők mind tudják, hogy Isten megtartó kegyelme nélkül nem lehet megmaradni a józanság, a szeretet útján.

A vasárnap kora délután végetért találkozóról mindenki feltöltődve, reményteljesen távozott, várva a következő együttlét időpontját. Ízelítőül álljon itt néhány vallomás a résztvevőktől:

„Nagyon köszönöm e két napot, csordultig teltem alázattal és szeretettel!”

„Felszabadító érzés, hogy apró lépésekben és Isten segítségével változni és változtatni tudunk azon, amit rossznak érzünk. Ezt a reménységet magunkkal vinni és megtenni azt, amit egyénileg a helyzetünk adta lehetőségek nyújtanak. Ez fontos.”

„Magammal viszem, hogy Istenben bízva van lehetőség a változtatásra. Először önmagamban kell rendet teremtsek ahhoz, hogy az életkörülményeim, a társammal való kapcsolatom rendbejöhessen. Nem nekem kell mindent megoldanom! Kell megtanulnom elengedni a dolgokat. Itt ráébredtem, hogy rengeteg mindent meg kéne tanuljak ahhoz, hogy a változás megtörténhessen.”

(Borota Gábor)