Szeretetmelegítők

Vannak emberek, akik arra teremtettek, hogy a nehézségben társak legyenek. Fájdalmakat, testi-lelki sebeket gyógyítanak, ők a tudói az életen át hordozott titkoknak, velük osztják meg a haláltól való félelem rettenetét is azok, akik még maguknak is alig vallják be. Ők azok, akik a szakszerű ápolás mellett vigasztalnak, nevettetnek, feledtetik a bajokat. Ha kell, akár egy hajfestést is vállalnak, hogy a beteg el ne feledje, minden baja ellenére nő ő valójában. Ott vannak az egészségtől, az élettől búcsúzó ágyánál, támogatják a hozzátartozókat, és ha veszteség éri, valamilyen csoda folytán az éjszakák alatt új erőre tesznek szert, hogy másnap megint mehessenek vigasztalónak. Hiszem, hogy nekik írta, üzente Gárdonyi Géza: „Nyújtsd oda, hol kérik a kezedet, menj oda, hol fázik a szeretet.”

Ha valakitől, tőlük lehet szerénységet tanulni. Csak a munkámat, végeztem, Isten segít, hogy segíthessek – gyakran ez a válaszuk az elismerésre, és hordozzák a lelkükben a betegek nehézségeit, és a hálás pillantásukat is. Aki elég közel van hozzájuk, csak az ismeri igazán életüket. Ők az ápolók, akikre májusban jobban ráfigyel a Caritas. Május az ápolók hónapja a katolikus egyház szeretetszolgálatánál, és immár hagyomány, hogy ilyenkor rájuk irányítjuk a figyelmet.

Az elmúlt hónapban konferencia, előadások, közös filmnézés és csapatépítő képezte részészét az ünnepnek. A Caritas minden ápolója könyvjelzőt kapott ajándékba a Gárdonyi-idézettel, gyerekeiket, unokáikat arra biztattuk, versben, rajzban jelenítsék meg ápoló hozzátartozójukat. Sok szép, az alábbiakban közzétett alkotás és sok örömkönny született ebből, a gyerekek pedig elismerésben részesülnek a szervezet részéről.

Elismerő oklevél a cselekvő szeretet gyakorlójának

 A Gyulafehérvári Caritas nevében hálásan köszönjük, hogy verseddel, rajzoddal gazdagítottad az Ápolók hónapjára tervezett ünnepségünket. Alkotásoddal megörvendeztetted közvetlen családtagjaidat, a Caritasnál dolgozó ápolókat és mindazokat, akik a Caritas facebook-oldalát követték. Örömet vittél idős, beteg emberek otthonába, erőt adtál, hogy az ápolók a nehézségek ellenére is újult erővel folytassák munkájukat.

Ugye, még te sem gondoltad, hogy egy csapásra ennyi jót tettél? Ilyen a cselekvő szeretet! Ne hagyd annyiban!

Hálánk jeléül fogadd ezt a kis ajándékot: az édesség váljon egészségedre, és ne feledd megosztani valakivel, a színes ceruzákból pedig keljenek életre olyan rajzok, melyeket csak te tudsz egyedül e földkerekségen elkészíteni. Egyedi vagy és értékes, helyén van a szíved, szüleid büszkék lehetnek rád!

A Gyulafehérvári Caritas munkaközösségének szinte fele ápoló, számuk megközelíti a háromszázat. Így könnyen jutott a hónap minden napjára egy közülük, aki beszélt hivatásválasztásáról, mindennapi sikereiről, nehézségeiről, arról, hogy mit jelent számára a minőségi ápolás. Aki követte a Caritas facebook-oldalát, a rajzok, versek mellett az ápolók gondolataiból meríthetett erőt, köthetett ismeretséget a piros kabátosokkal, otthoni beteggondozókkal, idős- és védett otthonok munkatársaival. A beszélgetéseknek, élményidézéseknek csak töredéke került nyilvánosságra, a humánerőforrás-csapat tagjai kérdezőként az elmondhatói annak, mennyi történet került még elő a beszélgetések során. És a történetmesélésnek az a hozadéka, hogy az olvasóban is előcsal egy emléket, az pedig élménnyé válik, hogy megtartsa őt a nehézségek idején is szeretetmelegítőnek.

Az ápoló tudja, minden napja meglepetés, amikor a beteg ajtaján kopogtat, még nem sejtheti, mi fogadja odabent. Csak azt tudja, várják, számítanak rá, tőle remélik a segítséget és a gyógyító jó szót. Az ellátottak megérzik az emberi, szakemberi minőséget, és ennek fejlesztése része a hivatásnak. Csapatmunkát feltételez a fejlődés, és éppen ezért hirdetett meg májusban a Caritas egy vetélkedőt, melyben kis csapatok által hozott esetek megbeszélésével, fejlesztési lehetőségek keresésével gazdagíthatják egymás tudását. A nyeremények sem csekélységek, van benne zarándoklat ártámogatása, hétvége a Caritas gyimesi vendégházában, vakációs értékjegy és hidegtál a Jakab Antal Ház jóvoltából.

Érdemes lenne kutatni, hogy genetikai adottság kell-e ahhoz, hogy valaki ápolóvá váljon, vagy egy-egy élethelyzet, jó példa hozza a hivatást, az elköteleződést. Tény, hogy abban a családban, ahol ápoló él, nem hiánycikk a szociális érzékenység. A pünkösdi csíksomlyói búcsú során figyelte meg egy caritasos munkatárs, hogy a zarándokok közül onnan lehetett felismerni, ki az ápoló, hogy rögtön ott teremtek, ahol valaki gyengélkedett. És onnan lehetett tudni, hogy ki az ápoló férje, gyereke, hogy ők is igyekeztek segíteni a segítőt. Ha szaktudásuk nem is volt hozzá, erejüket, idejüket, figyelmüket oda fordították.

Nem elmélet, esély van rá, hogy megvalósuljon: ahol van egy ápoló, a család válik gondozóvá, és lehet, hogy holnap egy közösség, egy társadalom lesz gondviselő. Szükség is lesz erre, mert bármennyit fejlődjön a tudomány, az ápolót robotokkal nem fogják tudni helyettesíteni.

Isten tartsa meg hát az ápolókat!

Az ápolók gyerekeinek rajzai és versei megtekinthetőek ITT.

Balázs Katalin