Szívekben lobbant lángra a szeretet
Valahányszor kihuny az égen egy csillag, meghal valaki a földön – tartja a mondás. Most az ellenkezője történt: lángra lobbant a szívekben a szeretet, meggyúltak a gyertyák és új csillagok születtek.
Hagyományosnak számít már, hogy Erdélyben is csatlakoznak a közösségek az Európa-szerte megrendezésre kerülő látványos szolidaritási akcióhoz, mécsesekkel világítanak meg egy-egy közteret és adományoznak a szegények megsegítésére. Míg máshol decemberben tartják az eseményt, addig nálunk októberben került megrendezésre, nem véletlenül, hiszen az időjárás is befolyásolja az embereket, hogy eljöjjenek.
A Gyulafehérvári Caritas háza táján mindenütt, Marosvásárhelyen, Marosszentgyörgyön, Erdőszentgyörgyön, Szovátán, Csíkszeredában, Csíkkarcfalván, Gyergyószentmiklóson, Gyergyóremetén, Gyergyóditróban, Maroshévízen, Székelyudvarhelyen, Székelykeresztúron, Bereckben, Sepsiszentgyörgyön, Gyulafehérváron és Petrozsényben lázas készülődés előzte meg az eseményt, munkatársak és önkéntesek készítették elő a gyertyatartókat és egyéb kellékeket, tinédzserek szórólapoztak és hívogattak mindenkit a gyertyagyújtásra.
A szokatlan októberi hideg is megenyhült a várva várt napra, kiderült az ég Erdély felett és az emberek, családok elindultak a központi terekre, hogy egy-egy gyertya meggyújtásával és pénzbeli adományaikkal kifejezzék együttérzésüket a nélkülözőkkel. Leginkább a kisgyerekek számára volt élmény a gyújtogatás, látni azt a sok égő gyertyát az nagyon izgalmasnak tűnt. De a felnőttek körében is évről-évre nagyobb figyelmet nyer a rendezvény, ez megmutatkozott a bővülő résztvevők számában és természetesen az összegyűlt adományban is.
Idén több mint 7.300-an jöttek el és 42.367 lejt adományoztak (7.187 lejjel többet mint a tavaly), amelyből hátrányos helyzetű emberek, szegény családok és magára maradott öregek számára igyekszünk szebbé tenni a karácsonyt.
Október 11-én igazából a szívekben lobbant lángra a szeretet és az együttérző közösség kifejezte, hogy minden nehézség ellenére érdekli a szegény emberek sorsa.
Molnár József