Szüreti bál a Jókedv fogadóban

Jókedv fogadóvá változott egy napra – vagy talán örökre – a Szent Erzsébet Idősek Otthonának ebédlője: ide várták október 11-én a szüreti bálba érkezőket. Az ajtóban finom falatok fogadták a vendégeket, a hölgyeknek piros, fehér masnit tűztek a hajába, bent pedig a roskadásig telt asztal várta őszi dekorációval, szőlővel és annak érlelt levével.

Az otthon lakói mellett jelen voltak hozzátartozók, az Ápoló és gondozóközpont csapata jött vendégségbe, valamit megérkezett a ditrói Búzavirág népdalcsoport is. Ennek a színes társaságnak kedveskedett jobbnál jobb dalokkal a muzsikus, Fülöp Zoltán.

A bálszervezők, Márton Erzsébet, Gráncsa Renáta és Sârbu Kinga és számos segítőjük nagy körültekintéssel állították össze a műsort, rigmusokkal, énekekkel tűzdelve, hogy a rögtönzött színpadon állókhoz a közönségből mindenki kapcsolódni tudjon. „Szívet dobbant a mulatság, poharunkat emeljük fel, bánatunkat felejtsük el!” – teljesült a versike minden sora, a jókedvnek, éneknek és táncnak volt helye és ideje. Emelte poharát az egymás kezét fogó házaspár, akik már 55 éve jóban-rosszban együtt vannak, a nehezen mozgó néni, aki arra kért, hogy hajában a masnit igazítsam meg, és Vencel Károly néptáncos, aki hiszi, csak átmenetileg kényszerült kerekesszékbe, eljön az az idő, amikor újra verbunkolhat.

Szólt a jófajta ének, pördültek a szoknyák, simultak a ráncok a nyárbúcsúztató, őszköszöntő ünnepen.

Balázs Katalin