Tábor gyermekeknek Gyimesbükkön

A cél az volt, hogy az egyházközség közel 200 óvodás és iskoláskorú gyermeke számára gyakran egyetlen nyári táborozási, kikapcsolódási lehetőséget jelentő alkalmat közösen tegyük minél tartalmasabbá, maradandó élménnyé a gyerekek számára.

A II. János Pál pápától választott „Család, légy, ami vagy! – A közösség kezdete és ereje a szeretet” mottóra épülő tábor e két napjának programját a Caritas munkatársai úgy tervezték meg, hogy kellően korosztályra szabottan legyen lehetőség testi-szellemi-lelki töltődésre. Így kiscsoportos foglalkozásokban a délelőtti órákban mindkét nap a család, a barátok, a közösség fontosságát, életünkben elfoglalt helyét, értékét vizsgáltuk meg a bibliai Dávid történeteinek interaktív, párbeszédes, játékos feldolgozása segítségével. A kicsiket a papírszínház figurái vezették el a gyermekien őszinte tanulságok levonásához, míg a nagyobbak „önmaguk elé játszották” ezeket a tanulságokat a Dávid királlyá való felkenésének és Jonatánnal szövődő barátságának megdrámásított epizódjain keresztül.

A történet nyomán tervezett kézműveskedés nagy sikernek örvendett a gyerekek és fiatalok körében. A kisebbek még el is nevezték a nagy türelemmel kivágott, a Dávid pásztorfiú féltésével vigyázott báránykáikat. A nagyobbak a saját kirajzolt, kivágott kezeikből összeállt barátság-virágaik szépségében lelték örömüket, amelyek aztán szimbolikusan az összefogás, összetartozás jeleiként is virultak egy közös kartonra felragasztva. Mások színes szirmokra írták fel az igazi barátság ismertetőjegyeit. A második napi kézműves foglalkozás részeként királyi ceruzatartókat, oroszlánmaszkokat készítettek a résztvevők. Egy-egy csoport saját díszítésű dicsérő oklevéllel köszönte meg barátja barátságát. Második osztályosok írták: „Az igazi barátság olyan, mint a szívem” (Patrik), „Köszönöm, hogy a barátaim vagytok, nélkületek unalmas lenne az élet” (Tamás).

A finom ebéd után nagycsoportos játékok következtek: a gyermekek megtanulhatták, hogyan mennek a csíkiak fát vágni, hogyan járjuk a Labadát, hogyan tudunk a vágtázó lovon célba érni hidak, erdők, fényképező-, éljenző közönség között, és hogyan hódítja meg a herceg szívét a királylány, a herceg pedig miként győzi le a sárkányt. Második nap még csupa sárban is lelkesen „Szimuli-Szimulá-ltunk” Johannes ausztriai önkéntesünk által tanított ugrálós játékra. Itt aztán teljesen feloldódtak nemzeti, vallási, nyelvi különbségek.

Az összetartás, együtt- és egymásért küzdés szép példáját mutatták meg a gyerekek a késődélutáni első napi programban is: úgy kellett versenyezniük a csapatoknak, hogy segítsék a csapat gyengébb tagjait is, a ’mozgás-’, ’látás-’ vagy ’hallássérülteket’. Meg kellett tanulniuk a játék során, hogy csak egymást segítve, összefogva érhetnek el jó eredményt. Második nap szintén az egymásra figyelést tanulták a „Pantomim”, „Átkelés a Kolorádó folyón” és egyéb csapatépítő játékok játszása által.

Mi, Caritas-munkatársak is sokat tanulhattunk: láttunk őszinte, nyíltszívű, a kis dolgoknak örülni tudó gyerekeket, láthattunk igazán segítőkész, figyelmes, tanulni akaró felnőtteket tiszteletben tartó diákokat, déli harangszóra imára kulcsolt kezeket… Mindezek megerősítik bennünk: nevelni érdemes, nevelni kell. (Székely Vakon Katalin)