Tábornapló 2. – Örömmunka

Hétfő van. Önkéntestársaim még jóízűen alszanak, de én korán ébredtem. A konyhába osontam, majd egy csésze illatos kávéval visszabújtam az ágyba Halhatatlanságot olvasni, Kundera remekét. Az utolsó kortyokat dübörgő zene remegtette. A reggeli ébresztő volt, amely elűzte a legaluszékonyabb munkatársak álmát is. A fürdőszobában, ahol sorba álltunk a tükör előtt tollászkodni, hirtelen tört ránk az éhség, mert bundáskenyér illata terjengett a házban.

A teraszon reggeliztünk, és csöndes örömmel ízleltük az ételt. Kíváncsian fürkésztük egymást, és a hegyek néztek ránk. Vajon mit tartogat számunkra ez a nap? Mitől lesznek gazdagabbak az emberek, mit kap a természet általunk? Hamarosan kiderült. A Szent Gellért Alapítvány vendégházának udvarát és tágabb környezetét kezdtük el gondozni.

Munkatársaim egy része rajzokkal díszítette az épület előtt húzódó kőfalat. Mások kitisztították a gyomokat a lépcsőfeljáró kockái közül, virágládák földjét frissítették föl, kiültetett növényeket ápoltak. Távolabb fűnyírás és pataktisztítás zajlott. Néhányan játszótérelemek vasfelületét csiszolták le, hogy később átfesthessék. Voltak, akik az ásványvízforrás faburkolatát mázolták újra olajfestékkel, vagy a forrás környékét tisztogatták. Egy csapat éppen mászókát készített, amellyel a játszóteret fogják kibővíteni. Páran a villanypóznákra is fölmásztak, hogy átfessék azokat. De bent is szorgos munka folyt. Egy lány konyhai szolgálatot vállalt, a varrni tudók pedig újratöltötték a babzsákokat, a Chill Zone elengedhetetlen kellékeit. Az ebédlőasztalokon színes lapok, festékek, ecsetek, tégelyek, kivágott formák hevertek, amelyekből az önkéntesek ügyességfejlesztő játékokat készítettek a Caritas gyerekprogramjai számára.

A sajtó jókor érkezett a tájékoztatóra, éppen amikor az események a legjavában zajlottak. Felüdülés lehetett számukra úgy teázni velünk, hogy közben szinte mellékesen tudtak meg minden lényeges információt nem csupán az idei, hanem az előző évek önkéntestáborairól is Bogdán Beáta főszervező jóvoltából.

Amint fényképezőgépemmel a nyakamban társaim között sétáltam, éreztem, ugyanolyan örömmel, és odaadással dolgoznak, mint én. Kacagás, viccelődés, heccelődés lengte be a munkát és a délutánt. A hegyimentők érkezésekor a jókedv tetőfokára, a fiatalok pedig a Salvamont mászófalára hágtak.

Orbán Júlia

Köszönjük partnereinknek a támogatást: Hargita Megye Tanácsa, Communitas Alapítvány, aticream, Csíki Csipsz, Harmopan, Odorest, END-IBO, Vekker Kávéközösség.

Kapcsolódó írások:
Tábornapló 1. – Ráhangolódás >>> BŐVEBBEN
Tábornapló 3. – Színkavalkád >>> BŐVEBBEN
Tábornapló 4. – Összerázódtunk >>> BŐVEBBEN

Rólunk írták:
Délelőtt munka, délután kikapcsolódás – ilyen az önkéntestábor >>> BŐVEBBEN