Tanulmányúton a Ki-Út Program

Magyarországi tanulmányúton vettek részt a Gyulafehérvári Caritas KI-ÚT Programjáak munkatársai július 11. és 14. között. A négynapos körút során a Katolikus Karitász Szenvedélybeteg-segítő Szolgálatának égisze alatt működő Réveket látogattak meg Budapesten, Székesfehérváron, Kecskeméten, illetve betekintést nyertek a Leányvári Hivatásőrző Ház működési rendszerébe is, amely elsősorban egyházi és civil szférából érkező, egyházhoz közelálló szenvedélybetegek számára kínál rehabilitációs programot. 

Az intézmények nagy része családi rendszerszemléletben gondolkodik, mely szerint a szenvedélybetegség családi betegség, amelyben minden családtagnak megvan a maga szerepe, felelőssége, ugyanakkor annak lehetősége is, hogy elsősorban magán változtasson, majd ennek eredményeként a család működésén is segíteni tudjon.

Mindhárom Rév kínálatában szerepelnek a következő szolgáltatások: szenvedélybetegek alacsony küszöbű és közösségi ellátása, elterelés, valamint iskolai prevenciós foglalkozások. Alacsony küszöbű ellátást bárki igényelhet, aki szükségét érzi, gyakorlatilag feltételek és elvárások nélkül; nem követelmény az absztinencia, a betegbiztosítás, a beteg akár nevének közlése nélkül is kaphat segítséget. Az igénybe vevőnek egészségügyi és pszichoszociális ártalmak csökkentéséhez, krízismegelőzéshez, problémamegoldáshoz van hozzáférése, illetve esetenként élelmezési, mosási, mosakodási és pihenési lehetőségét is biztosítnak számára.

A közösségi ellátás ezzel szemben rendszerszemléletű családgondozáson alapul, amely a szenvedélybeteg aktív és felelős részvételére számít, a családtagok, közösségi erőforrások és természetes támogatók bevonásával. Az elterelés egy minimum hat hónapig, legtöbb egy évig tartó megelőző-felvilágosító kezelés, olyan személyek számára, akikkel szemben kábítószerrel való visszaélés miatt büntetőeljárás indult. A foglalkozás célja az önismeret és a személyiség fejlesztése. Az elterelést elvégző személyek nagy részénél az ellenük indult eljárást felfüggesztik, a vádat ejthetik.

A Révek kínálatában szereplő prevenciós foglalkozások sokban emlékeztetnek a Gyulafehérvári Caritas Ki-Út Programjában is megtalálható foglalkozásokra. Interaktív készségfejlesztő, egészségfejlesztő foglalkozásokról van szó, melyeken figyelembe veszik a gyerekek és fiatalok mindenkori tudását, befogadóképességét, érzékenységét, úgyszólván „osztályra szabottá” teszik a csoportfoglalkozásokat. Jelentős különbség, hogy a magyarországi iskolákban jóval nagyobb óraszámot tudnak biztosítani a prevenciós foglalkozások számára, így a szakemberek egy-egy osztály számára 5-7 órás prevenciós tervet is összeállíthatnak.

A Leányvári Hivatásőrző Ház a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által alapított és fenntartott bentlakásos intézmény, amely a Minnesota-modell alapján működő rehabilitációs programot kínál szenvedélybeteg személyek számára. A Minnesota-modell a függőség gyógyításának absztinenciára orientált, átfogó, multi-professzionális szemlélete, amely az AA (Anonim Alkoholisták) elvein alapul. Ez az elmélet elfogadja a függőség betegségelvét a felépülés ígéretével, de nem a teljes gyógyuláséval. A program intenzív csoportterápiát, előadásokat és tanácsadást tartalmaz. A házba felépülni vágyó szenvedélybeteg férfiakat fogadnak, egyházi és papi ajánlással rendelkező világi személyek egyaránt jelentkezhetnek.

A Ki-Út Program munkatársai a magyarországi szenvedélybeteg-ellátás szakmai kereteinek megismerésén túl, több személyes kapcsolatot alakítottak ki és számtalan tapasztalattal gazdagodtak. A vendéglátó szakemberek segítő attitűdje mindenképp példaértékű.  A munkatársak visszajelzéseiből az is kiderült, hogy bár a két országban jelenleg nagyon eltérő a szenvedélybeteg-ellátáshoz kapcsolódó törvénykezés és infrastruktúra, biztató volt azt látni, hogy gyakorlatilag a semmiből építkezve is lehetett alapokat lerakni, alakítani, befolyásolni a környezetet, keresni a támogatási lehetőségeket, ugyanakkor a lehetőségektől függetlenné tenni a beépülést a köztudatba.

További visszajelzések:

„Nagyon fontosnak találom beépíteni a mi munkánkba is azt a tiszta szakmai és spirituális koncepciót, ami az intézmények háta mögött áll, az alapműködésükhöz hozzájárul. Tanulságos volt megfigyelni, hogy mekkora hordereje van a munkatársak kollegialitásának, a bizalmi kapcsolatoknak, hogy az ott dolgozók is egymás szövetségesei, nem riválisai.” (Kedves Rita)

„Megerősödött bennem, hogy milyen fontos a szenvedélybeteg ellátásban a türelem, az elfogadás légköre. A bizalom növeli a fejlődést: hozzátartozók, munkatársak részéről egyaránt.” (Márton Orsolya)

„A kecskeméti Révben hangzott el két gondolat, ami nagyon megérintett: 1. Nincs motiválatlan kliens. 2. Ott állunk a kliens mellé, ahol ő áll. Az is mérvadó, hogy ott a kliens átlagos felépülésére szánt idő 1,5-2 év. Fontosak a pszicho-edukációs programok hozzátartozók számára, segíteni őket abban, hogy megismerjék a szenvedélybetegséget. Erre a szemléletmódra alapozva hiszem, hogy eredményesebbé válhatunk.” (Mezei Hajnal)

(Lázár Andrea)