Tapaszt(alás), Cseréptörés, Ki állja?

Július huszonegyedike izgalommal telített napját hozta el az idő rohanó kereke, ami a megszokottnál több szívet és kezet kezdett el mozgatni, mint más „átlagos” hétfők és ez így ment péntekig. A Dr.P. Boros Fortunát iskola udvarán a Gyulafehérvári Caritas zetelaki nappali foglalkoztató központja előtt kilenc óra után kezdett élénkülni a mozgás és fokozódni a hangulat. Ezek egy kézműves tábor kezdő pillanatai, ahová Zetelaka községből érkeztek azok a gyerekek, akik befejezték az elemi iskola valamely osztályát. Szülők és gyerekek, akik elég gyorsak, szerencsések voltak és rövid idő alatt meglátták a zetelaki önkormányzat által támogatott táborunk plakátját.

Gyerekek és felnőttek állnak körben, harmincöt szempár néz egymásra figyelmesen a tíz órakor induló bulitornaóra előtt. Bemutatkozás és egy sajátos mozdulat kitalálása a feladat, amivel indulhat a zene és a torna. Így volt ez minden nap, a mozdulat minden nap új lett a nevek maradtak és bekerültek először a fejekbe, majd a szívekbe.

Jókedvünk papírhajója csak úgy szelte az énekszó, a jó hangulatú csapatjátékok és a komoly egyéni feladatok hullámait. A kezek ügyesedtek, a figyelem csak úgy nőtt, néha a koncentrációtól „agyszag” terjengett a levegőben. Karkötőt fontunk, pólót festettünk, agyagcserepek formálódtak látható eredményként, és lelkeket tapasztott össze a barátság, hogy valami maradandó is legyen, ha már itt vagyunk. Volt, hogy eltörött a cserép (és itt a szó elsődleges értelmére gondolok), ám mielőtt bármelyik pedagógus odaérhetett volna, jöttek a segítő kezek hátrahagyva a saját munkát, hogy segítsenek azon, aki nullán lentebbről kellett újrakezdje az utolsó tíz percben. Az egymás segítése, a gondoskodás, a csapatérzés áthatotta ezt a tábort, mindenkivel törődött valaki, és ez jobbá teszi a világot, sőt szebbé varázsolja a kicsi szívekben az uncsi hétköznapokat.  A gyerek és a szülők visszajelzése is ezt igazolja „nem tudom, hogy mit csináltok, de reggel törik le az ajtót, hogy nehogy elkéssünk” kaptam el fél füllel a mondatot, miközben a hangfallal rohantam a bulitornaóra kezdésére.

Az hét utolsó feladata ezt a gondoskodást hivatott tovább vinni és kivirágoztatni. Az egyénire formált, festett agyagcserepekbe olyan gondosan került bele a virágföld és a pici virágmagok, mint amilyen csendesen osont be a barátság az új nevekkel a szívekbe.

Tókos Norbert pedagógus