Túlélés a túlélőknek

Bő fél évet késett a járvány miatt az a könyvbemutató, melynek helyszíne a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Idősek Otthona, írója az otthon lakója, Köllő Tamás, a kötet címe pedig Túlélés Tamás bácsi módjára. Február 5-én sikerült pótolni az elmaradást, és a klubteremben az ünnepelt és méltatók mellett szép számban vettek részt lakó- és sorstársak is.

Baróti Lajos, a volt osztálytárs, Király Margit, akinek gyászban volt kapaszkodó e kötet, Gáll Gabriella, aki Tamás bácsi mozgásfejlesztő trénere olyanok előtt kellett beszéljen, akik számára nem idegen Tamás bácsi sorsa, osztoznak vele a hétköznapokon. Így történhetett meg, hogy megszaporodott a méltatók száma, a bentlakók is hozzápótolták tapasztalataikat a korábban felszólalók szavaihoz. A könyvbemutató szabályai fellazultak, megosztássá alakult át az alkalom, melynek végén ki-ki leszűrhette, mit érdemes változtatni életvitelében.

Tamás bácsiról elhangzott, hogy jó sportoló és jó osztálytárs volt, aztán jó férj és kétszeres édesapa, jó munkatárs és jó vezető, igazán aktív ember. Ritka betegség érte utol, mely keveset kutatott, ritkasága miatt nem is fordítanak nagy erőket tanulmányozására. Azt tudják az orvosok, hogy akin megjelennek a neuromotoros betegség tünetei, az maximum három és fél évnyi életre számíthat még. Tamás bácsi tíz éve él együtt a kórral, és ennek titkát könyvébe írta bele, hogy családtagjainak, az ápolóknak és hasonló sorsú embereknek tanulságként továbbadhassa.

Hite tartja életben – kétségtelen, hiszen aki beszélni már nem tud, és helyváltoztatása kerekesszékkel lehetséges csak, annak valaki kell pótolja napról-napra a reményét. Az egyik bentlakótárs rá is erősített erre. Megfigyelve Tamás bácsi napi szokásait elmondta, ha kell, ha nem ágyban nem fekszik a hetvenéves férfi, programja van, melyhez ragaszkodik, kártyázik a számítógépén, egyujjal írja meg leveleit, testedzést végez, s bár beszélni nem tud, aki vele találkozik, annak biztos, hogy üzen életével.

 

A Túlélés Tamás bácsi módjára című könyv az üzenés terét bővíti, hogy azokhoz is szólhasson, akikkel személyesen nem tud találkozni, akkor is szólhasson, ha az ember magányos és elkeseredett, akkor is, ha megkérdőjelezi Isten létét, az élet értelmét. Ezért mondtak a február 5-én összegyűltek köszönetet, ezt üzeni az intézményvezetők nevében Kiss Gabriella által átadott tavaszi virágcsokor, és erről szólt a hála is azok részéről, akik életének másfajta folytatásához hozzájárul ez a könyvecske is.

Könyvbe szedte életét az otthon egyik lakója. Ez az első életrajzi kötet a Szent Erzsébet Otthon lakói körében. Kedvcsináló, hogy más is megírja túlélése történetét a családnak, túlélőtársaknak, de elsősorban önmagának, hogy számba vehesse tartalmas életét.

Balázs Katalin