Új munkatársak az önkéntes programban

Telve aggályokkal, félelmekkel indultam új munkahelyem első összejövetelére. Megérkezésemkor meglepően jó fogadtatásban részesültem. Egy idő után – valószínűleg a jól megszervezett programok, a családias hangulat, az emberközeliség és közvetlen viszony miatt – félelmeim, mintha nem is lettek volna, teljesen eltűntek. (Deák Emese, Petrozsény)

 

Az együttlét ismerkedő, szociometriás gyakorlatokkal kezdődött, amelyek során nemcsak egymást ismerhettük meg jobban, hanem magukra a gyakorlatokra mint később, saját magunk által használt módszerekre is reflektáltunk.

Következő lépésként a Caritas mint szervezet megismerése következett: története, lelki háttere, struktúrája és ennek változásai, koncepciója, stratégiája, különös tekintettel az önkéntességre vonatkozóan: hol a helye a szervezetben, struktúrában, milyen a stratégiája, ezt kik, hogyan alakították ki, milyen pályázat keretén belül sikerült az eddigiek megvalósítása.

A gyergyói találkozó során megismerkedtünk a Gyergyói-medencében működő tevékenységekkel, munkaközösségekkel. Nyitottan, szeretetteljesen fogadtak bennünket, bemutatták tevékenységeiket, beszélgettünk a munkájukban helyet kapó önkéntességi lehetőségekről, együttműködésről, elvárásokról, esetleges félelmekről, kellemetlen tapasztalatokról az önkéntesekkel kapcsolatban.

Másnap meglátogathattuk a gyergyói irodákat, így emberközelibb képet kaptam az ott dolgozókról, munkájukról, testközelből megtapasztaltam őket, elbeszélgethettem velük. Meglepett, hogy mindenki milyen szeretettel és beleéléssel tud beszélni a munkájáról, de ugyanakkor őszintén felvázolva a nehézségeket is, amikkel szembesülnek. Furcsa volt tapasztalni, hogy az ember tényleg szeretheti a munkáját. (Kovács Botond, Kézdivásárhely)

Ezekben az együttlétekben nemcsak a munkatársakat ismertem meg, hanem az embereket is: nyitottak, figyelmesek, befogadóak, őszinték voltak. Ez a lehetőség, hogy találkozhattam velük, egy biztonságos hátteret, „fészket” jelentett számomra, amelyben elkezdődhetett a csapatunk közös munkája.

Nagyon jóleső érzés volt számomra annyi sok ragyogó arcú kollégát látni, hallgatni, tanulni tőlük, beszélgetni velük. Ha ennek a közösen eltöltött hétnek az volt a célja, hogy egymást megismerjük, a szervezet vérkeringésébe bepillantást nyerjünk és bekapcsolódjunk, akkor úgy érzem, hogy elérte célját. (Bíró Ágota, Marosvásárhely)

Az eddig megvalósult vagy most is folyamatban levő önkéntes programok bemutatásával kezdtünk el dolgozni, az önkéntesség konkrét kérdéseivel. Sok elméleti és gyakorlati kérdést tehettem fel azoknak a kollégáknak, akik már másfél éves tapasztalattal rendelkeznek ezzel a munkával kapcsolatban. Ez természetesen csak ízelítő volt, még nagyon sok oldala ismeretlen számomra.

Az előadások sok támaszt adtak a későbbi munkához, ötletesek és érdekesek voltak. Nagyszerű ötletnek tartom, hogy megismerkedhettünk a vezetőkkel, habár az elején furcsa volt a tegeződés. Láttam, hogy szívügyüknek tekintik a munkát, mindent megtesznek azért, hogy a lehetőségekhez képest mindenből a legjobbat hozzák ki. (Kovács Botond, Kézdivásárhely)

Egy számomra ismeretlen, World Café nevű játék, kommunikációs módszer segítségével igazi beavatásban volt részem, részünk. Az önkéntesség, az önkéntesség helye, jövője a Caritasnál, az önkéntesség mottója – ezek voltak a beszélgetés felvetett témái. A kávéházi hangulatban zajló beszélgetések alatt tapasztalatok, új ötletek, figyelem, gondolatok, érzések megosztása zajlott, miközben egymásra hangolódtunk. Igazi élmény volt! Meg az utána következő kötetlenebb, zenés lazítás is.

Nagyszerű élmény volt az utolsó esti teázás. A hangulat családias volt, teljesen otthon éreztem magam a félig-meddig idegen emberek között is. Bátorságot és erőt kaptam tőlük, megtapasztaltam, hogy a kollégák is értelmét látják a majdani munkánknak, értéket látnak benne és hajlandóak minden szinten támogatni. (Kovács Botond, Kézdivásárhely)

Számomra a legkedvesebb gyakorlat a World Café volt, nagyon kellemes és hangulatos teret biztosított a beszélgetéshez. A „szent” fáradtságtól eltekintve, ami ilyen alkalmakkor elkerülhetetlen, elmondhatom, hogy én jól éreztem magam, és örülök, hogy egy ilyen csapat tagja lehetek. (Bíró Ágota, Marosvásárhely)

A közös munkánk utolsó részének témái a konkrét feladatok, tervek, betervezett programok szervezési kérdései, az együttműködés, kapcsolattartás formái voltak.

A beszélgetések alkalmával boldogan tapasztaltam, hogy leendő elöljáróinkból, mikor munkájukról, tevékenységeikről beszélnek, sugárzik, túlárad a szeretet. Megtapasztaltam, hogy mennyire lelkes, szívből jövő energia árad ránk, mindegyikünkre. A program végéhez közeledve egyszerre csak azon vettem észre magam, hogy energiával telítetten, akár tettekre készen képes vagyok, készen állok új munkahelyem betöltésére. (Deák Emese, Petrozsény)

Nagyon örülök, hogy megismerhettem a kollégáimat és a vezetőséget, mert így nagyobb bátorságom van kommunikálni, jobban átlátom a rendszert. Fontosnak tartom, hogy így egyszerre voltunk bevezetve, mivel ez egy új munkakör, és ezáltal ötleteket és rálátást kaptunk a munkánkra, irányt, egyfajta útmutatást.(Magyari Orsolya, Gyergyószentmiklós)

Összegezve: ez a találkozó megalapozást jelent a kezdődő munkámhoz, ismereteket adott a szervezetről, az önkéntességgel kapcsolatos vízióról, stratégiáról. Megalakult egy jó csapat, létrejöttek azok a kapcsolatok, amelyek irányt mutatnak a szervezet által képviselt értékekről.

Köszönöm, hogy azt érezhettem „ide tartozom, Istenem”! (Roth-Vízi Réka, Csíkszereda)