„Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek…”
A Betegek Világnapja alkalmából február 11-én több százan zarándokoltak el Csíksomlyóra, hogy részt vegyenek azon a hálaadó szentmisén, amelyet a betegek és idősek számára mutattak be
A Gyulafehérvári Caritas Otthoni Gondozói Szolgálata is közreműködött abban, hogy minél több idős személy eljuthasson az ünnepi szentmisére. A felcsíki régióból több szakápoló – a hétvége és csípős hideg ellenére – önzetlenül felvállalta a betegek szállítását. Hiszen ez a nap gondozottainkról szól… és azokról is, akik értük dolgoznak.
Ha az ember beteg lesz, még inkább megérzi esendőségét, kiszolgáltatottságát. A keresztény embernek hinnie kell, hogy nehézségeiben soha nincs egyedül, így a legnagyobb megpróbáltatás is elviselhetőbbé válik. Az ilyen ünnepi pillanatok lehetőséget adnak arra, hogy a szenvedő fölé tudjon emelkedni fájdalmán és meglássa: a betegség az, ami közelebb viszi Istenhez. Remény ébred benne és erőt kap a mindennapok folytatásához.
Gondozott és gondozó együtt-egymásért adott hálát. Ezáltal sorsuk még inkább összekapcsolódott: amikor a szenvedés találkozik a csöndes szolgálattal, az odaadással, akkor a fájdalom nem változik elkeseredéssé, hanem sokkal inkább bizalommá, vigasztalássá. Nem könnyű feladat az időseket ellátni, mégis vannak, akik munkájukat hívatásként tudják megélni, egy kis mosolyt lopva az idős, beteg arcokra.
A szentmisén részt vevő idősek, a hozzátartozók és a Caritas munkatársai egyaránt hálás, örömteli szívvel, és könnyebb kereszttel tértek haza. Megtapasztalva Isten megújító erejét, megerősödött bennük a hit, hogy egyedül ő adhat erőt a szenvedés elviseléséhez, amint megígérte:
„Én öreg korotokig ugyanaz maradok, s míg meg nem őszültök, hordozlak titeket. Mint eddig is tettem, továbbra is viszlek, fenntartalak és megmentelek benneteket.” Iz. 46,4 (Both Emese)