Útkeresés a Duna stratégia fejlesztési tengely mentén

Történelmi, régészeti, kultúrtörténeti és gazdaságtörténeti előadások sora fedte fel azt a hátteret, alapokat, amire a körvonalazódó Duna stratégia mentén ráépíthető egy nemzetközi összefogáson alapuló vidékfejlesztési együttműködés. A szürkemarha-út egy márkanevet jelent, ami híven utal arra a lehetőségekre, amelyek a múlt feltárásával időszerűsíthetőek.

Ez elsősorban extenzív, rideg marhatartást, hatékony legelőgazdálkodást jelent főleg az erdélyi és magyarországi résztvevők számára. Ez, a ma gazdaságilag is időszerű kezdeményezés egy újabb (hagyományokon alapuló) gazdálkodási forma és jövedelemforrás megteremtésére kínál lehetőséget.

Turizmus, gasztronómia terén hozzáadott értéket jelent egy ökológiai szemléletű terméksor előállítására, értékesítésére. Itt a felvevő piac Gyergyótól Augsburgig terjedhet, amennyiben ez a márkanév meghatároz egy minőségi standardot és megcéloz egy igényes fogyasztói réteget.

Kultúrák összekötése, kölcsönös átjárhatósága is fontos területe ennek az együttműködésnek. Tanulnivalónk van a német, osztrák, magyar partnerektől, de értékeink átadása, kultúránk értékesítése is időszerű és megvalósítandó kérdés.

A tanácskozáson bajorországi, ausztriai, magyarországi, felvidéki és erdélyi fejlesztési szakemberek, történészek, politikusok, egyetemi tanárok, gazdák vettek részt és megtervezték a kooperáció feltételeit valamint annak konkrét módozatait.

 

Elsőként a történelmi háttér rekonstrukcióját kísérelték meg a szakemberek, ami meg fog jelenni egy kiadványban (elektromos és nyomtatott) 2011 közepéig. Itt nyomon követhető a gyergyói örmény kereskedők több évszázados marhahajtási tevékenysége, bánsági, dél-alföldi puszták hasznosítása, valamint a Hortobágy kiemelt szerepe a szürkemarha faj kinemesítésében, fenntartásában, megmentésében. A hagyományos mesterségek fejlődési vonalai, az értékesítés módozatai is nyomon követhetők lesznek. Bajorországban városképek kialakulása is köthető a szürkemarha kereskedéshez. Augsburg, Nürnberg még ma is magán viseli ezt a több száz éven át folyó évi kétszázezer főt is meghaladó marhakereskedelem nyomait. Egy egész sor népi mesterség (hajdú, tímár, szűcs, szabó, mészáros, csontfaragó stb.), gasztronómiai termék köthető a szürkemarha hajtóutakhoz. Statisztikák és más történelmi utakkal való kereszteződések is felszínre kerületek, amelyek időszerűsítése a jövőépítés érdekében elengedhetetlen.

 

A rendezvény résztvevői munkacsoportokban a Duna stratégiához való csatlakozási kérelem tartalmi elemeit, illetve a hajtóutak időszerű, értékteremtő jelentőségét is megfogalmazták. Ez egy www.oxenweg.net című honlapon három nyelven elérhetővé és fejleszthetővé válik.

A három napot felölelő tanácskozás reményeket ébresztett a szervezőkben egy értékalapú, ökoszociális, együttműködésen alapuló vidék- és társadalomfejlesztési hálózat megteremtésének reális esélyeiről. Üröm az örömben, hogy a helyi fejlesztések felelőseinek a jelenléte részvétele enyhén szólva foghíjas volt. Remélhetőleg később számíthatunk arra, hogy felzárkózzanak!

 

Köszönettel tartozunk a Fraternitas KFT – Szent Benedek Tanulmányi Ház és BBTE Gyergyói Földrajz-Turisztika Karának, hogy termeiket rendelkezésre bocsátották és jó házigazdák voltak. Német Andrea – Csendvölgye KFT vezetőjének és az Erdélyi Szürke Marha Tenyésztők Egyesülete elnökének, hogy a konferencia asztalára gasztronómiai különlegesség gyanánt szürkemarhát és mangalicát „áldozott”. Hargita Megye Tanácsának is köszönet, hogy támogatta a rendezvényt anyagiakkal. Az előadóknak, hogy hozzásegítették kutatásaikkal a történelmi háttér feltárását. Ebben az erdélyi és dél-alföldi részt dr. Garda Dezső tanár úrnak köszönhetjük, valamint Csergő Tibornak és munkatársainak. A magyarországi Szekeres Gyula Hajdúböszörményi Múzeum igazgatójának és Kasuba Istvánnak, a Hajdúvölgy–Kőrös mente Fejlesztési Egyesület elnökének. Ausztriai és németországi kutatók, történészek pedig a német területek nyomvonalat tárták fel. Az előadók: Matthias Huber, Armin Bernauer, Hermann Volkmann voltak. A felvidékről Pukkai László tanár taglalta a szürkemarha hajtóutak Via Magna és Via Bohemica utakkal való „kereszteződéseit”.

 

Értékteremtés történt Gyergyóban az eltelt napokban, amelynek mentén a következő megfogalmazott célok megvalósítása a feladat: nemzetközi kooperációs hálózat kiépítése, történelmi alapok felkutatása, bizalmi légkör megteremtése, együttműködési feltételek egyeztetése, gazdasági, fejlesztési források beazonosítása, térség- és vidékfejlesztési programok kidolgozása, nemzetközi turisztikai útvonal kiépítése, értékalapú, ökoszociális vállalkozások beindításának elősegítése (helyi termelésre való ösztönzés, az agrártermék elsősorban élelem nem árú, a biológia közelebb áll hozzá, mint a közgazdaságtan), környezet-, tájgazdálkodás, ökoszisztéma szolgáltatás stb.

 

Élnünk kell a helyzet, konjunktúra adta lehetőségeinkkel!Mára már sokan felismertük, hogy egyszerűbben, visszafogottabban élni nem anyagi lecsúszást jelent. Ellenkezőleg. Egyszerűbben élni ma már tudatos választás kérdése, ami nagyobb személyes szellemi és lelki jólétet jelent. Az élet értelmének mélyebb megélését!

Erről szól olvasatomban ez a kooperáció, ennek a tanácskozásnak, induló együttműködésnek a lényege! Thomas Jeffersont parafrazálva, ha környezetünk, vezetőink, gazdasági és a politikai hatalom képviselői nem tudnak eleget ahhoz, hogy a társadalomban a hatalmat gyakorolják, akkor a demokrácia szerint nem megfosztani kell őket a hatalomtól, hanem tanítani őket! Ez is feladat.

Már a 19. század közepén Henry David Thoreau az „Elvek nélküli élet” esszéjében ezt kérdezi: „..van-e bátorságunk kilépni az „üzlet” világából, mert semmi nem annyira ellentétes az élettel magával – még a bűnözés sem – mint az üzlet. Aki a természet szeretetétől ihletetten az erdőben tölt naponta néhány órát azt ma naplopónak tartják és aki egész napját spekulációkkal tölti kivágatja a fákat, lecsupaszítja a földet azt szorgalmas és vállalkozó szellemű polgárnak…”             

Hát erre is próbál tanítani a szürkemarha hajtóút, természetszeretetre, ökopatriotizmusra. Illyés Gyula „..haza a magasban” gondolatával hogy állunk…? Nemzetünk és kultúránk együttmaratásának e zseniálisan kimódolt, égre hajtó egérútja érvényes-e még? A felgyorsult időben (történelemben) uszadékká vált identitást meghatározó tériszony végett vesztettük el a talajt a lábunk alól. Elvesztettük a termőföld, anyaföl szeretetét. … „mit tesz az, aki természeti környezetet pusztít? Az bizony kultúrát pusztít… Megviselt fajtánk egyetlen valós földi fogódzkodóját… Közép-európai, Kárpát-medencei magyar identitásunk, gondolkodásmódunk és kultúránk egyaránt agráriumi vétetésű. Egy természethasználó és természeti környezetalakító, állattartó kultúra része itt minden az (…) ekétől az oltárterítőig… Környezetközpontú identitásunk fel- és elismerése (valamint elismertetése) olyan feladatunk, melynek függőben hagyása tovább mélyíti a nemzet testét szabdaló szomorú repedéseket”.( Váradi B. László) és így tovább…

 

 „A problémákat nem lehet megoldani abban a rendszerben, amelyben keletkeztek (A. Einstein) Evangéliumi olvasatban ez így hangzik:„Senki sem tölt új bort régi tömlőbe…” (Mk 2, 22)

Valódi gazdasági és társadalompolitikai, szociális fordulat célszerű (rendszerváltás, értékrend-váltás, erkölcsi megújulás) Ennek egyik eszköze körvonalazódik a fenti kezdeményezésben! (Bányász József)