Várandósság: az édes „teher”

Áldott állapotban van, magzatot hord a szíve alatt, várandós, terhes – csak néhány fogalom, mellyel a babát váró kismamát illetik. Igen, a terhes szó sem megvetendő, mert nem a teher képezi az alapját, hanem a tereh, amelynek jelentése gyönyörűséget hozó, térben, időben kiteljesedő. Olyasvalakiktől tudom ezt, akik a kismama mellett állnak a várandósság időszakában, oszlatják félelmeit, erősítik bizalmát, tágítják szemléletét, hogy gyereke világra jöttére, édesanyává válására felkészülhessen. Személyiségüket, élettapasztalatukat is adják a szakismeretek mellé, hisz így lehetnek csak hitelesek, az anyuka így kaphatja meg azt a pluszt, ami jó, ha nem hiányzik a szülészetre összekészített csomagból. Ők a Gyulafehérvári Caritas Várandós programjának munkatársai.

Második gyermekét várta, amikor beindult a Várandós program. Bejelentkezett, és tudta: sok bizonytalanságot, aggódást, magányosságot spórolt volna meg, ha már az elsőnél is lett volna ilyen segítsége. Azt mondja, ha újra babát várna, beállna a Várandósok sorába, hisz ahányszor kismamává válik egy nő, annyiszor van szüksége támaszra. Változik az évek alatt ő is, a világ is, más kérdések foglalkoztatják, új megerősítésekhez kell segítőtársakat találni. Ez a hölgy, ez a kétgyermekes anyuka nem csak igényelné a Várandós programot, hanem büszke is rá, hogy köze van hozzá. Mezei Borbála így fogalmaz: ő e caritasos kezdeményezés „adminisztratív anyja”.

Egy kis történelem: 2005-öt írtunk, amikor a Gyulafehérvári Caritas tevékenységei között megjelent a ma Cseperedőként ismert program, a babák korai nevelését, fejlesztését célzó, szakemberek által vezetett tevékenység. Különböző időszakokban más-más életkortól lehetett ide beiratkozni, egy idő után már a két hónapos babával is részt vehetett a tevékenységeken az édesanya. Hamar világossá vált: sokak számára ez az egyetlen közösség, ahová az anyuka tartozhat, ahol kimondhatja, bizony, támasz nélkül volt a várandóssága idején.

Az édesanyák megoszthatták örömeiket, megfogalmazhatták kérdéseiket is, támaszaik lehettek egymásnak ebben az érzékeny időszakban. Egészen kisgyerekes munkatársként Palotás Hajnal is pontosan tudta, miről beszélnek, átérezte helyzetüket és ekkor született meg a várandós csoport terve.

2008-ban történt, hogy Tölgyesi Izabella, aki bábaként szerzett szakképesítést önkéntesnek jelentkezett a Caritashoz, és a Cseperedőben tevékenykedve rájött, Hajnival egy álmot dédelgetnek. 2009-ben Várandós csoportot hirdetett meg a Gyulafehérvári Caritas, ahol Palotás Hajnal pszichológusként a várandósság lelki folyamatában kísérte a hölgyeket, Iza pedig bábaként a fiziológiai átalakulások természetességéről adott át ismereteket, mert test és lélek egységének megértése a szükséges, az ember nem testi és lelki darabkákból tevődik össze.

Alakult a szakemberek köre is, egyre több településen lett közösség a várandós nők számára, és minden Caritas-munkatárs, aki beállt a segítők sorába, saját életét, élményét hozta a munkájába. Így lehetnek hitelesek – vonja meg mindegyikük a vállát, ha a munkamódszerének ezen szeletére kérdezek rá. Az új élet születéséhez tisztaság, befogadás a válasz. Nyitottság, ahol az anya biztonságosan megmutathatja, mi van a lelkében, mert egy másik asszony, egy anya átérzi rezdüléseit.

A csoportokból közösségek formálódtak, és sorban születtek azok a kisbabák, akiket nem csak családi körben vártak nagy örömmel. A Gyulafehérvári főegyházmegye különböző településein tartott Várandós csoportokban mostanáig több mint négyszáz kismama vált így, bábáskodás, dajkálgatás mellett édesanyává, és ha az ikerterhességeket is figyelembe vesszük, ötszázhoz közelít a kisbabák száma. A közösséggyarapodás mellett nem szabad megfeledkezni még valamiről: egyre nagyobb számban vesznek részt a Várandós programban az édesapák, akik követve a babavárás folyamatát pontosan tudják, hogy ők együtt válnak a kisbabájuk szüleivé.

Az alapkérdés minden várandós nőben ugyanaz: mi történik velem, bennem, mire számíthatok? Igazán nem nehéz erre választ találni, hiszen a magzatfejlődés, az emberi testben létrejövő változások ezer helyen leírattak már. Azonban az ember sok helyzetben a saját önigazolását keresi, feltételezéseire akar bizonyítékot. Csak a fókuszában lévő problémára vetül a fény, nem hagyva rátekintést egyéb tényezőkre. A csoport viszont adja azt a lehetőséget, hogy a kismama több szempontot megismerjen. Arra is jó, hogy az a nő, aki alapvetően szorongó és terhesen még inkább félelemforrást keres, találkozzon a sorstársa nyugalom keresésével, azzal is, aki kívül, és azzal is, aki belül, önmagában leli a megnyugvását.

Nagy változás érzékelhető a gyerekváró családokban, mondják a csoportvezetők. Hajni az évek folyamán nyomon követhette, miként jön egyre több apuka a várandós foglalkozásokra, mert akarják tudni, mi történik a feleségükkel. Jó látni, ahogy az apukák lassan az előítéletekről lemondanak, az ellenállásból lehagynak, megnyílnak, szembenéznek a félelmeikkel, készülnek a gyermekük születésére, kapcsolatot akarnak kialakítani vele. Van, hogy eljön az apuka akkor is, ha neje már a kórházban fekszik, és a legjobb az, amikor férfi a férfinak ajánlja a várandós felkészítést – mert ez már több mint asszonybeszéd. Hogy zavaró lehet-e a férfi jelenléte az olyan kismamának, aki egyedül vállalja a gyereket? Hajni azt mondja, saját tapasztalatból, hogy egyáltalán nem, hisz ő egyedül nevel gyermeket. Lehet, hogy van viszont, akinek ez kibírhatatlan. Mert egy helyzet mindig viszonylagos, attól függ, milyennek akarjuk látni: lehet így kerek az élet, és lehet a világ legnagyobb fájdalma is folyamatos hiányérzettel, mások irigylésével.

Az a bába, aki a szakmai gyakorlat alatt azt halhatta anyukáktól, hogy a szülésben még a fájdalomnál is több a félelem, tudja, miben akar a várandósok segítségére lenni: megismertetni velük azt, ami a testben végbemegy, hogy az ismeretlentől való félelmet az ismerős megnyugtató érzése váltsa fel, hogy a születés szép időszakában a sírást öröm helyettesítse. Két gyermeke született neki is, állítja, sokban formálták őt azok a nők, akiket a várandósság időszakában segített. Bevallja, jó látni az úton azokat a legénykéket, kamaszodó lányokat, akiknek a születésénél bábáskodott, azaz gólyáskodott. Igen, ő „gólyanéni” lett, amint kiskorában meghatározta életcélját. Akkor volt ez, amikor édesanyjával még a születésről úgy beszéltek, hogy gólya hozza a kisbabát, és mit ad Isten, találkoztak egyszer a bábasszonnyal, aki Iza világra jövetelét segítette. A kislánynak úgy megtetszett a néni hivatása, aki csakis a gólya segédje lehet, hogy kijelentette: gólyanéni akar lenni nagykorában. Tölgyesi Izabella, azaz Gólyanéni nagy örömmel vesz részt a várandósok felkészítésén, kíséri a szülészetig, és lehet hajnali két óra is, ha szól a telefon, türelmesen sorolja, mi a teendő, ha elfojt már a magzatvíz. Azt mondja, minden ébresztés az éjszaka közepén azt juttatja eszébe, hogy a szülni készülő nő bízik benne, tudja, megerősítését tőle remélheti. Sosem ad utasítást, csak ritkán tanácsot, inkább fogódzókat, és ezekkel együtt biztonságot a jövendőbeli édesanyának, a születő kicsi életnek.

Ahány asszony annyiféle házból érkezik: van, akit egy nagy család kísér, van, aki egyedül boldogul, van, akit a szomszédasszony lát el tanácsokkal, van, aki a szemének vagy éppen a világhálónak hisz csak igazán. A tudásának pótlására is van, aki a közvetlen környezetéből választ tanítót, van, aki befizet egy online-kurzusra. A koronavírus ideje változásokat hozott e területen is: szakemberek és várandós kismamák meg kellett ismerjenek egy újfajta kapcsolattartást, amelyet kár lenne leegyszerűsíteni jóra vagy rosszra, de érdemes lehetőségként emlegetni. Lehetőség azok számára, akikben az igény megvan, de a helyzet nem adott a közösségben való felkészülésre. A kényszer hozta távoktatási forma egyik erőssége lehet a Várandós program kiterjesztésének is hosszú távon, nagyobb térben. Igény mutatkozott rá a karantén időszakban, de ezen kívül, már korábban a kisebb települések lakói körében is. Czirják Lujza a Gyergyó környéki falvakban hirdette a várandós programot, és csodálta a fogadtatást: sok asszonyka vállalta, hogy minden alkalommal részt vesz a csoportfoglalkozáson ingázva, a városiakhoz képest többletenergiát, időt fordítva arra, hogy felkészülése alapját ne csak a szomszéd asszony jó tanácsa jelentse. Nyitott a lehetőség felé, és nyitottsággal ismerkedett, hallva Lujzitól arról, hogy a születés szépségéhez kell az elengedés.

Egy másfajta elengedést helyez az együttlétek középpontjába Kassay Noémi. Az ő három gyereke már a középiskolát, egyetemet járja, az önálló élet felé tart. Noémi az önállósodásnak a legelső lépését igyekszik a kismamák szívébe vésni a várandós foglalkozásokon, és ha csak ennyit tanítana, akkor is leszögezhetnénk, hogy szép a várandóst felkészítő Gólyanéni hivatása. Arról beszél ugyanis, hogy te édesanya leszel, gyereked születik méhedben növekedve, általad, de nem belőled, és nem te leszel ő. Te táplálod testét, de nem a te tulajdonod, nem szabhatod meg útját, gondolatait. Te szereted, cserében nem követelheted szeretetét, de megtaníthatod őt szeretni.

A Korai Nevelő és Fogyatékkal Élőket Támogató Program részét képező Várandós csoportfoglalkozás munkatársainak elérhetősége:

Mezei Borbála gyógypedagógus, programvezető: 0736 004 369
Palotás Hajnal pszichológus: 0753 056 928
Tölgyesi Izabella bába: 0744 822 519
Czirják Lujza mentálhigiénés szakember: 0722 339 202
Kassay Noémi gyógypedagógus: 0735 735 172