Varázslatos december Székelyudvarhelyen

A Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal felkérésére, az intézményük támogatásának köszönhetően 2013 szeptemberében induló Roma közösség társadalmi beilleszkedését támogató program keretén belül kezdtük el a Budvár negyedben élő roma közösséggel való munkánkat.

A Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal által működtetett Budvári Szociális Központ ad otthont számunkra. Az ugyancsak itt tevékenykedő Tompa László Általános Iskola kihelyezett osztályainak 37 diákja vesz részt a programunkban, ahol jelenleg ketten dolgozunk, szociális munkás és szociálpedagógus munkakörökben. Az I. és III. osztályosokkal két csoportban folynak a felzárkóztató foglalkozások. Napi rendszerességgel tartunk délutáni foglalkozásokat, ahol a házi feladatok elkészítése mellett a gyerekek alapkészségeinek és képességeinek a fejlesztését is végezzük. Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot a szülőkkel, és a pedagógusokkal együttműködve végezzük munkánkat. Reményeink szerint 2014-től kezdődően a budvári roma fiatalokkal és felnőttekkel is elindulhat a közösségi munka.

Decemberben a Mikulással kezdődött a varázslat….

Az első hóval a Mikulás is megérkezett hozzánk. A gyerekek nagy izgalommal készültek a Mikulás fogadására: énekszóval és verssel köszöntötték őt. A Mikulás személyesen győződhetett meg arról, hogy a Budvár negyedi gyerekekhez tett látogatása nem volt hiábavaló. Tiszta tekintetű, mosolygós és ügyes gyerekekre talált. A gyerekek az örömtől és izgalomtól megilletődve közeledtek a Mikuláshoz, hogy magukhoz ölelhessék ajándékaikat. A Mikulás látogatása után a gyerekek hálás és örömteli szívvel tértek haza.

Eljött a várva-várt december  6-a. A tegnapi Mikulás okozta örömtől zsongott a folyosó. A gyerekek örömmel, izgatottan mesélték egymásnak , hogy  ki mit kapott a Mikulástól. Jó érzés volt hallani a sok csengő-bongó hangot, látni az örömet az arcukon.  A kicsit lecsendesedett nap közepén következett az igazán váratlan meglepetés: a cipődobozba rejtett ajándékok. A gyerekek kitörő örömmel fogadták, hiszen soha nem kaptak még ekkora ajándékokat. Voltak, akik otthon nyitották ki az ajándékokat, és voltak akik már az iskolában megtudták mit rejt a doboz. Látni az örömet az arcukon, a csillogást a szemükben, felbecsülhetetlen élmény, érték volt számunkra. Örömtől hangosan, elégedetten mentek aznap haza. A legközelebbi találkozásnál boldogan mesélték, hogy kinek mi volt a dobozában: egy-egy sapka, sál, kesztyű vagy színes ceruza nyújtotta számukra az igazi ajándékot.

Az idei tevékenységeinket a ”Jobb adni…” elnevezésű rendezvénysorozattal zártuk. A varázslat még közel sem ért véget, hiszen a gyerekek saját kezecskéjükkel varázsolták elő azokat a karácsonyi díszeket, képeslapokat, amelyekkel iskolatársaikat ajándékozták meg e rendezvény keretében. Szeretettel és nagy odafigyeléssel készítették az ajándékokat. Egyikük részéről sem hangzott el az a kérdés: Mi mit kapunk ezért cserébe? Igazi önzetlenségük ebben a hallgatásban nyilvánult meg. A gyerekek karácsonyi dalokkal fogadták ”iskolás vendégeiket ”, majd széles mosollyal nyújtották át a saját készítésű ajándékaikat. Nagy volt az öröm az ajándékozók és a megajándékozottak számára is. A gyerekek ügyes vendéglátóknak bizonyultak, készségesen kínálták meg társaikat a különböző finomságokkal. Igazi ünnep volt mindannyiunknak, ahol a ”Jobb adni…” nem csupán hangzatos közhely maradt, hanem megélt valóság is.

Ezeket az élményeket megtapasztalni, együtt örülni a gyerekekkel, olyan megfogalmazhatatlan érzés volt számunkra, amit nem tudunk szavakba önteni.

Kívánjuk mindenkinek, hogy hasonló lelki élményekkel és feltöltődéssel éljék meg a szeretet ünnepét!

(Imre Bernadett, Leskó Barbara)