Vidám nyári Cseperedő

Színes tevékenységekkel folytatódott a Gyulafehérvári Caritas Cseperedő programjának nyári rendezvénysorozata Marosvásárhelyen. Kedden a szakemberek vizuálisan ingergazdag környezetet teremtettek a kisgyerekek számára, amelynek játékai és játékhelyzetei stimulálóan hatottak a gyerekek látására. Volt például kék sarok, ahol nagy lavórnyi labda, hullámos felszínű matrac, párna és egyensúlyozó eszközök várták a kicsiket. A narancssárga részleg akadálypályaként szolgált, amelynek különböző formájú alakzatain kúszhattak, mászhattak, bújhattak, szökkenhettek át a cseperedők. Aztán lehetett színes labdafürdőt venni, sárga elemeken ugrálni, tarka vizespalackokat csúszdán legurítani, mágneses háromszögeket egymás mellé rakosgatni, építőkockákból várat építeni, bunkerben meglapulni, színes kendőkkel díszített karikák alatt mászkálni, narancsot majszolni, szappanbuborékokat hajszolni. Csütörtökön vizes mókával egészült ki a repertoár. A gyerekek játékhalakat horgásztak, kagylókat és gyöngyöket rakosgattak át egyik tálból a másikba, játékbabákat fürdettek, merőkanállal merték a selymes folyadékot, mosogattak, vizes palackokkal játszottak, kacsát sétáltattak. Nagy öröm volt nem csupán a babák, hanem a papák, mamák, sőt az önkéntesek számára is.

„Az idő, amit ezekkel az édes gyerekekkel töltöttem, felejthetetlen volt. Nagyon szeretem őket, és az, hogy ennyi apró csöppség között lehettem, feltöltött pozitív energiákkal a napom folytatásához. Legjobban talán az tetszett, amikor pár kisgyerekkel a kislabdás medencénél voltunk, és asszisztáltunk az ugrásaiknál. Az a boldogság az arcukon, mindenkit mosolyra késztetett, aki látta őket” – osztotta meg tapasztalatait Lorenzovici Zsófia.

„Én nagyon jól éreztem magam ebben a pár napban. Egészen új volt a helyzet, de nagyon jó tapasztalat és szórakozás is. Örültem, hogy a csapat része lehetek, a jó hangulat mindig biztosítva volt. Mai napig nagyon szeretek mindent, ami kézügyességet igényel. Most is ilyen tevékenységekhez csatlakoztam, és teljesen elmélyültem bennük a gyerekekkel együtt. A kicsik könnyen nyitottak felém, így hamar megtaláltuk a közös hangot” – vallotta Kovács Nóra.

„A programban eltöltött két nap során új dolgokat tanultam, amelyeket később hasznosíthatok. A gyerekek barátságosak voltak, a szervezőcsapat pedig mindenben nagyon segítőkész és kedves. Kiemelten tetszett, hogy a játékok úgy voltak kialakítva, hogy a gyerekek a szórakozás mellett fejlődni is tudjanak. A program nagyon sokszínűen volt összeállítva, mindenki megtalálta a számára kedvére valót. Nagyon tetszett a »matató részleg«, ahol a gyerekeknek különböző tartalmú edényekben kellett kisállatokat megtalálniuk, és nagyon élvezték, amikor felfedezték, hogy minden edény tartalma, ezáltal tapintása is más. Szintén érdekesnek bizonyult a varázskemence, ahol a gyerekek által készített plasztilinfigurák – varázslatos módon – valódi, ehető piskótává változtak” – mesélte László Szilvia.

A lányok, akik a foglalkozások előkészítésében, a kisgyerekek felügyeletében és az eszközök elpakolásában segédkeztek, azt is elárulták, mi késztette őket arra, hogy a Cseperedőben vállaljanak önkéntesmunkát.

„Én azért szerettem volna részt venni ezeken a foglalkozásokon, mert amellett, hogy nagyon szeretem a gyerekeket, úgy éreztem: valami pluszt szeretnék vinni a nyári vakációba” – mondta Kovács Nóra.

„Azért vállalkoztam, mert a gyerekek felvigyázása mindig több szemet igényel. A programok alatt nagy figyelemmel kísértük azokat a helyeket, ahol apró játékok voltak, nehogy a gyerekek lenyeljék őket. Figyeltünk a kézműves részlegekre is, főként arra, hogyha a gyerekek összemaszatolták magukat, utána töröljük meg a kezüket, és takarítsuk fel a foltokat, hulladékokat. Persze, ha valamelyik gyerek játszani szeretett volna, mi örömmel csatlakoztunk” – mesélte Lorenzovici Zsófia.

„Leginkább azért szerettem volna segédkezni, mivel úgy gondoltam, hogy nagyon jó tapasztalatszerzési lehetőségnek bizonyul, tekintettel arra, hogy gyógypedagógia szakon tanulok. Habár első évben még nincs kötelező szakgyakorlatunk, számomra fontos volt, hogy valamilyen módon betekintést nyerjek a gyakorlati életbe is. A nyári önkéntesprogramok közül a Cseperedőt éreztem a legközelebb a gyógypedagógia területéhez, elsősorban ezért választottam. A programok alatt elsődleges feladatunk a gyerekek felügyelete volt. Minden gyereket próbáltunk rávenni arra, hogy minél több játékot kipróbáljon, ösztönöztük őket a közös játékra, amelyben mi magunk is örömmel részt vettünk” – foglalta össze tapasztalatait László Szilvia.

Ezúttal is számos kisgyermekes család jött el az aktivitásokra, köztük olyanok is, akiknek gyerekei egyedi foglalkoztatásban részesülnek a Gyulafehérvári Caritas Szent Ágnes rehabilitációs központjában. Mivel a közös játékoknak nem csupán fejlesztő, hanem közösségformáló erejük is van, a szakemberek jövőre is terveznek nyári Cseperedőt.

Orbán Júlia

Kapcsolódó írások:
Kitapin-tom-tom >>>
Júliustól újabb babamasszázs-csoport indul a Cseperedőben! >>>
Apró-cseprő vidámságok >>>
Képzés autizmus témában >>>
Köszönet az ADOS eszközkészletért >>>
Babamasszázs-csoportba várunk még jelentkezőket >>>
Pár óra kék korszak >>>
Számoktól visszhangzott az Adományozói Kör >>>
Derüljön ki időben, mi a baj a gyerekkel! >>>
Korai felismerés, korai terápia >>>
Autizmussal élő kisgyerekeket felmérő eszközre lehet adományozni >>>
Értés, érzékelés, megtapasztalás >>>
Induló babamasszázs-csoportba várunk még jelentkezőket >>>
A mozgásérzékelés művészetét ízlelgették >>>
Családok együtt >>>
Öltözzünk lilába november 17-én! >>>
Marosvásárhelyi Szent Ágnes Rehabilitációs Központ >>>