Vidámság a sepsiszentgyörgyi kórházban

2010 novemberétől Kovászna megyében is sikerült elindítani a kórházi meseolvasó programot

Egy gyermek betegsége mindig nagy megterhelést jelent magának a gyermeknek is, de a családjának is. Legtöbbször anyagi és időszervezési problémák is fellépnek. Bár megvan a lehetőség, hogy az anya vagy az apa a kórházban maradjon a gyermekével, ennek ellenére sok szülő ezt nem engedheti meg magának a többi kisebb testvér miatt a családban, vagy egyszerűen csak amiatt, mert anyagi okokból egész nap dolgozniuk kell. Így mindig vannak olyan gyermekek a kórházakban, főként szegény, vagy szociálisan hátrányos helyzetű családokből, akiket szüleik csak hetente egyszer-kétszer látogatnak meg.

Az orvosok és nővérek elsődleges feladata a kezelés és ápolás, így a szabadidős tevékenységekre, meseolvasásra, vagy közös játékra általában nem marad idő. A mesehallgatás, a közös játék és nevetés minden gyermek természetes vágya, de a betegségben ezek a szükségletek különösen erősek lehetnek, mivel a kórházi tartózkodása alatt a gyermek a hétköznapi környezetétől (család, barátok, iskolatársak) teljesen elszakítva kell élnie.

Az önkéntesek a rászánt idejük és képességeik által a beteg gyermekek kapcsolathiányát mérsékelhetik, pszichikai terheit megkönnyíthetik, és tevékenységükkel segíthetnek a szülők és az ápoló személyzet tehermentesítésében.

A sepsiszentgyörgyi Fogolyán Kristóf Sürgősségi Kórház gyermekrészlegén és igazgatóságán örömmel fogadták a kezdeményezésünket, így tavaly október végén toborzásba kezdtünk plakátokkal és újsághirdetéssel. Hamar összegyűltek a jelentkezők, és az egyéni személyes találkozások és egészségügyi analízisek után (melyhez támogatást kaptunk az Andimed Diagnosztikai és kezelőközponttól), november 20-án megtartottuk a képzést, amelyen részt vettek mindazok, akik erre a szép és felelősségteljes munkára kötelezték el magukat az elkövetkező hónapokra. A képzés alatt megismerhették egymást az önkéntesek, Soós Enikő, a gyermekosztály főnővére segítségével bepillanthattak a kórházi házirendbe, különböző feladatokon és játékokon keresztül felkészülhettek a rájuk váró munkára.

Az ezutáni héten már el is kezdődtek a rendszeres látogatások: minden kedden és csütörtökön számíthatnak ránk a kórházban lévő gyermekek, ahol mindig nagy öröm számukra az önkéntesek érkezése, kiknek piros mintás köpenykéjük egyik zsebükből meséskönyv kandikál elő, másikban labda rejtőzik, kezükön pedig bábu vagy papagáj köszönti a gyermekeket. Mesére, játékra, rajzolásra kaphatóak ebben az egy órában az önkéntesek, kisebb és nagyobb gyerekek is elfeledhetik erre az időre betegségüket, unalmukat, egyedüllétüket. A magukra hagyott pár hónapos kisbabáknak is mindig jut mosoly, gügyögés, mondóka, időnként a babák etetésébe is besegítenek önkéntesek.

A látogatás végeztével mindenikünk arcán fülig ér a mosoly, mert jó volt ott lenni, adni, felvidítani a gyermekeket. (Kovács Hajnalka)