VIII. Összefűző: micsoda ez a korona?

Gondoltad volna, hogy még az idén új önkénteseket ismerhetsz meg?

Péntek reggel, azaz október 23-án, izgatottan keltem ki az ágyból és csak a hétvége kincseire tudtam gondolni, hogy mivel tölti meg a kincsesládámat ez alkalommal az esemény. Az érkezésünk után kíváncsian figyeltem a megjelenő önkéntestársaimat, hogy ki az, akit ismerek már és kik azok, akiket meg fogok ismerni.

Az első délutánt ismerkedő és bizalmi játékokkal töltöttük. A feladatok által jobban megismerhettük egymást és különböző látásmódjainkat hasonlíthattuk össze. Este a csapat egy része sétálni indult a Medve-tó köré, a másik fele összeült beszélgetni, és voltak, akik a házi mozi által nyújtott élményt élvezték. Ezeken a szabad programokon is mindenki figyelt a társaira, és érdekes információkra tehettünk szert.

Reggel azonban szomorú hírrel kezdődött a napunk. A meghívott tréner, aki az elsősegély képzést tartotta volna, le kellett mondja az eseményt a mi egészségügyi érdekünkben. Meghökkent hangulat járta át a termet és mindenki azt találgatta, hogy „akkor mi lesz a mai nappal?”. A koordinátorok ismertették az általuk rögtönzött napi tervet, ami szintén aktuális volt a világ mostani helyzetében. Bizakodók voltunk és bíztunk a szervezőinkben, hisz sosem okoztak még csalódást.

Végül a koronavírussal kapcsolatos témákat dolgoztunk fel a nap folyamán. Végignéztük, átgondolhattuk, hogy mit vett el, mit adott, hogy éltük meg a vírus-helyzetet. Beszélhettünk azokról az érzéseinkről, amiket talán észre sem vettünk addig, nem tekintettünk vissza rájuk, nem vettük figyelembe. Rácsodálkozhattunk, hogy mit alakított át bennünk az eddigi időszak. Remény, harc, belenyugvás. Hol tartunk most? Mit érzünk? A maszk az arcunk nagy részét eltakarta, de a szemek mindent elárultak.

Felmértük, majd megosztottuk egymással az erőforrásainkat és különféle csatornáinkat, amelyek segíthetnek a szomorúság, düh levezetésében. Úgy gondolom, ezekre nagy szüksége van minden embernek.

Próbáltunk ötleteket gyűjteni, hogy hogyan valósíthatjuk meg az önkéntes programjainkat ebben a krízis helyzetben, hiszen nem csak mi hiányzunk nekik, hanem nekünk is ők, legyen szó gyerekekről, idősekről vagy éppen családokról.

A búcsúzás során a szemfülesek pár könnycseppet is észrevehettek, de tudjuk, hogy a következő találkozás alkalmával ismét tárt karokkal és nyitott szívvel várjuk egymást.

A nap végén az összegyűjtött kincseket óvatosan raktam a ládámba, hogy épségben hazaérjenek és táplálkozni tudjak belőlük a hétköznapjaimban is.

Szőcs Réka, önkéntes Székelyudvarhelyen

Bár március óta nagyot fordult a világ, a Gyulafehérvári Caritas Önkéntes programja az aktuális járványügyi helyzethez alkalmazkodva próbálja az önkéntesekkel való élő kapcsolatot fenntartani.  Köszönjük önkénteseinknek a különleges helyzetekhez való pozitív hozzáállását és az Outward Bound Romania-nak a szíves fogadtatást, illetve rugalmasságot.

A VIII. Összefűző nem valósulhatott volna meg a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt és a Communitas Alapítvány támogatása nélkül. Köszönjük!