Virágültetés a Szent Erzsébet Idősek Otthonában

Beköszöntött a várva várt tavasz. A levegő megtelik fűillattal, madarak trillájától hangos a környék. A természet ébredése jókedvre deríti az embert és ösztönszerűen a kerti munkára hangol, hiszen a szép környezet, amit maga körül megteremt nemcsak a szemet, hanem a lelket is gyönyörködteti.
A Szent Erzsébet Idősek Otthonában is beindult a kertészkedés dr. Kiss Gabriella szakmai vezetőnk ösztönzésére. Első lépésként a virágvásárlás történt meg, ezt követte az ültetés virágcserepekbe.

Meghívtuk a lakókat, hogy vegyenek részt a munkálatokon, de csak nézőként, tanácsadóként, hiszen tudjuk, mindenki betegséggel küzd, ami fizikai nehézséget okoz nekik. Hűvösebb nap lévén a teázóba szerveztük az ültetést. Jött is néhány idős, szívesen időztek társaságunkban. Előkészítettük Baricz Évával a virágcserepeket, a földet. Ahogy a földet kiterítettük a nylonra máris odajött a 101 éves Iluska nénink, hogy ő bizony segít. Kesztyűt ajánlottunk neki, de elutasította, hiszen ő érezni szeretné a virágföld puhaságát. Ezt látva még két idős is csatlakozott. Gizi néni nemrég esett át egy műtéten, Margit néninek féloldali bénulása van. Mindenek ellenére serényen dolgoztak, teltek a virágcserepek portulácskával, büdöskével, menyecskeszemmel. Munka közben felidéződött az otthonuk, a kertjük, milyen virágokat ültettek, mi a kedvencük. Mindhármukról kiderült, nagyon szeretik a kerti munkát és örültek, hogy újra kezükben érezhették a kis virágpalántákat és beszívhatták a termőföld illatát. A szorgos kezekkel hamar elvégeztük a munkát, vihettük ki a virágokat a bejárati ablakpárkányokra.
Nemcsak az ablakpárkányokat töltöttük meg virággal, hanem az udvarra is megterveztük a virágültetést. Másnap ebéd után szóltunk a kollégáknak, hogy várjuk egy kis közmunkára, egy jó csapatmunkára. Megterveztük, hogy milyenek legyenek a virágágyások. Jöttek is szívesen, a férfiak ásták az ágyásokat, mi kapáltunk, gyomláltunk és máris lehetett ültetni a rózsatöveket és a többi kis virágot. Ide is csatlakoztak időseink, a 90 éves Benedek Jenő bácsi elkérte a kollégától az ásót, és fiatalos mozdulatokkal puhította fel a földet. Jókedv és nevetés társult a munkánkhoz. Végezetül finom miccs és sör volt a jutalom. Kérdésemre az idős segítségeink elmondták, hogy számukra élmény volt a kertészkedés, hasznosnak érezték magukat és ez örömmel tölti el őket. Megígérték, a nyár folyamán is segítségünkre lesznek, hogy együtt gondozzuk a virágokat. Imre Csaba bácsi feladata lesz a virágok öntözése.
Igen, példájukkal tanítanak minket, hogy az időskori nehézségük ellenére sem adják fel, erejükhöz mérten, aktívak maradnak.
Adja Isten, hogy még sokáig közöttünk legyenek!

Márton Erzsébet szociális munkás