Zöldfülű az Összefűzőn (VII.)

Kitartás, elkötelezettség és kezdeményezési készség. Ez a három kifejezés volt az október eléjén megrendezett VII. Összefűző iránymutatója, melynek célja a testi-lelki feltöltődés volt.

Nem igazán lehet szavakba önteni mindazt, ami ez alatt a két nap alatt történt. Már az induláskor nagy izgalomban voltam, alig vártam hogy végre új embereket és helyeket ismerhessek meg. “Gólyaként” érkeztem meg, mivel ez volt az első összefűzőm, viszont biztosan nem az utolsó!

Amint odaértünk hatalmas szeretettel és bátorítással fogadtak minket. Bár az ölelkezéseknek muszáj volt elmaradnia a vírusnak köszönhetően, mégis érezhető volt az, hogy mindenki örül a másokkal való találkozásnak.

Az első napot a téma bevezetésével, ráhangolódással, ismerkedő játékokkal és beszélgetésekkel töltöttük el, ami által közelebb kerülhettünk egymáshoz és a témához. Este pedig egy előadáson vehettünk részt, ami egy kedves önkéntes Indiában történt kalandjairól szólt. Mondanom sem kell, mindenki oda volt érte és kedvet adott ahhoz, hogy külföldre is merjünk elmenni önkénteskedni, és soha ne adjuk fel azt, amit elterveztünk.

A napot sokkal felszabadultabban és barátságosabban zártuk, mint az első találkozáskor, hiszen már nem azt éreztük, hogy ismeretlenek között ülnénk, hanem azt, hogy régi és új barátok vesznek körül.

Másnap, reggeli után kisétáltunk a csíksomlyói nyeregbe két csoportra osztva, persze közben játékokat játszva és vidáman énekelgetve. A jó hangulatnak köszönhetően észre sem vettem, hogy már fel is értünk. Fent különböző problémamegoldó, együttműködésre serkentő gyakorlatokat végeztünk, ami rávilágított arra, hogyan működünk és még jobban összehozott minket.

A nap második felében összegeztük, hogy milyen új ismereteket szereztünk a kitartás, elkötelezettség és kezdeményezési készség témáin belül, amit gyakorlatba is ültettünk egy projektfeladat révén, ahol csapatonként egy-egy teljeskörű önkéntes tevékenység megtervezését kellett elkészítsük.

A két nap után látványosan megváltozott a csapat. Egymásra hangolódtunk, kitartottunk egymás mellett, új ötleteket hoztunk létre, és elhatároztuk, hogy holnaptól valamit másképp fogunk csinálni. A búcsúzás örömmel és szomorúsággal is eltöltött egyben. Sírtam azért, mert annyira jó volt megismerni mindenkit és mert borzasztóan sok kedves szót kaptam, amit soha nem feledek el. És sírtam azért is, mert vége szakadt a találkozásnak. A távolság az egyetlen, ami szomorúvá tesz. Nem adódik lehetőség gyakran találkozni azokkal a barátokkal, akik távol laknak a régiódtól.

Összességében így történt mindaz, ami által egy erősebb, magabiztosabb és persze bátrabb ember lettem. Ez (is) az az ok, amiért megéri önkéntesnek lenni!

Lázár Kriszta, önkéntes

Bár március óta nagyot fordult a világ, a Gyulafehérvári Caritas Önkéntes programja az aktuális járványügyi helyzethez alkalmazkodva próbálja az önkéntesekkel való élő kapcsolatot fenntartani.  Köszönjük az önkénteseinknek a rugalmasságot és a különleges helyzetekhez való pozitív hozzáállását, a Jakab Antal Háznak a szíves fogadtatást és rugalmasságot.

A VII. Összefűző nem valósulhatott volna meg a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt és a Communitas Alapítvány támogatása nélkül. Köszönjük!